Bútorok az Art Nouveau és egzotikus futurizmus jegyében: Carlo Bugatti öröksége

A minap egy meglehetősen régi,  fekete-fehér  fotó került elém, melyen egy elegánsan öltözött, öntudatos, magabiztos pózba helyezkedő férfi áll egy robosztus, szokatlan formatervezésű, préselt vörösréztárcsákkal díszített szekrény előtt.

A férfi nem más, mint Carlo Bugatti, az egykori világhírű olasz  bútortervező és bútorgyáros dekoratőr, hangszergyáros, ékszerész és designer, aki páratlanul sokoldalú tevékenységével, az Art Nouveau és a keleti  kultúrák művészetéből táplálkozó, egyedi formatervezésű, szoborszerű bútoraival írta be nevét a designtörténelembe.

1.kép: Carlo Bugatti-tervezte karosszékek 1902-ből 

Bugatti szembeszállva a kor vezető művészeti áramlatával, egyedi tervezésű, pazaron díszített bútorain és lakberendezési tárgyain keresztül  újraértelmezte a bennünket körülvevő környezetet, a bútorművesség definícióját. Nyílt szándéka volt bútorai megalkotásakor, hogy azok egy összművészeti törekvés eredményeként éppúgy megfeleljenek az általa támasztott esztétikai követelményeknek, mint a funkcióra vonatkozó elvárásoknak. Bugatti székei valóságos szoborművek, éppúgy, mint az általa tervezett teás-és kávéskészletek, melyek fel-felbukkannak tehetős polgárok otthonaiban. 

2. kép: Néhány Bugatti-féle széktípus

A milánói születésű Carlo Bugatti olyan elismertségre, s ebből fakadóan olyan magabiztosságra tett szert életében, hogy  mikor az 1902-es torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás alkalmával az olasz királynő őszinte elismerését fejezte ki a művész „móros” stílusú bútorainak láttán, Bugatti kioktatóan így vágott vissza: „Ön téved , Felség! Ezek a bútorok a saját stílusomban készültek!”

3.kép: az 1902-es  torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon bemutatott Cobra-szék

Carlo Bugatti 1856-ban látta meg a  napvilágot Milánóban, mely ekkor a Lombard-Velencei Királyság része volt, majd 1861-től a Velencei Királyság területéhez tartozott. Édesapja, Giovanni Luigi Bugatti, belsőépítészként és dekoratőrként jelentős hatást gyakorolt fiára, aki hamarosan elhatározta, hogy apja nyomdokaiba lép. 

Tanulmányait a milánói Accademia di Belle Arti di Brera hallgatójaként kezdte meg, majd 1875-től a párizsi Académie des Beaux Arts-on folytatta. Eredetileg építészként végzett, ám nincs nyoma annak, hogy valaha részt vett volna építészeti pályamunkák tervezésében és kivitelezésében. 

4. kép: a milánói Accademia di Belle Arti di Brera

1880-ban kezdett bútortervezéssel és gyártással foglalkozni, miután a milánói Via Castelfiardo-ban létrehozta saját tervezőműhelyét, melyet 1904-ig, Párizsba költözéséig fenntartott.

Eklektikus, feltűnő, rendkívüli vonalvezetésű bútorai napjainkban is különösen drága darabok, így csak a legfelsőbb körökben s múzeumok falai közt találkozhatunk az olasz tervező zseni örökségével. 

Bugatti annak a művészeti áramlatnak a tagja volt, melynek tagjai a 19-20.század fordulóján útkeresésbe kezdtek, melynek célja egy olyan új irányvonal kidolgozása, mely egyszerre modern, formabontó, de nem célja gyökeresen szakítani a régmúlt korok művészetével. A régi korok tekintetében elsősorban a gótika művészete,  a távol-keleti , valamint az iszlám kultúra szolgált számukra inspirációként. 

5. kép: Bugatti bútorai az észak-afrikai, japán és közel-keleti művészet motívumait, formavilágát idézik fel

Az új korszak alkotói a gyáriparban előállított ipari termékek silány minősége ellen is fel kívántak lépni, s szorgalmazták a kézműipar visszavezetését a termelési folyamat részeként. A haladó gondolkodású alkotók, akik közül sokat a szecesszió nemzetközi irányzatainak megteremtői közt találunk, az iparosodás előtti idők, s a nyugati kultúrán kívül eső művészetekben vélték felfedezni a követendő irányt. Ez számukra egy tiszta, romlatlan forrásként szolgált, melyből alkotótevékenységük alkalmával számtalan alkalommal merítettek. 

Bugattira is rendkívüli hatást gyakorolt az iszlám, az észak-afrikai s a japán kultúra, erről árulkodik, hogy bútorai készítéséhez gyakorta használt pergament, állatbőrt, csontokat, kagylóhéjat és egzotikus faanyagot.

6.kép: sarokszék a Ráth György-villa gyűjteményéből

Bugatti alkotói tevékenységének legfőbb elsimerése minden bizonnyal az 1902-es torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon elnyert fődíj volt, melyet „Csigaszoba” fantázianévre keresztelt belső enteriőrjéért vehetett át. A spirális vonal mentén kialakított bárbútorzatot csigafejek díszítik, s az enteriőr középpontjában egy asztal körül helyezték el négy Cobra-székét, mely egy óriáskígyó alakját idézik fel. 

7. kép: a torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás Bugatti Snail-room enteriőrjével

Carlo Bugatti 1904-ben Párizsban telepedett le családjával együtt. Két fia hozzá hasonlóan fényes karriert futott be: nagyobbik fia, Rembrandt Bugatti szobrászmesterként vált ismertté, ám később öngyilkos lett. Kisebbik fia, Ettore Bugatti lett a luxusautómárka megalapítója, s ő igyekezett továbbvinni a formatervezői vonalat az egyes prototípusok, alkatrészek egyedi kialakítása által. Édesapja még életében részt vett a Bugatti automodellekre jellemző körte alakú hűtőrács formatervének kidolgozásában. 

Carlo Bugatti munkássága halálát követően átmenetileg feledésbe merült, ám az elmúlt évtized újra felfedezte a sokoldalú művész örökségét.  

Legendássá vált trónszéke feltűnik az Alien:Covenant c. filmben is, valamint több nagy múzeumban is találkozhatunk a fából készült  egzotikus bútordarabjaival. Itthon a Ráth György-villában őrzik két 1895 körül készült sarokszékét és női íróasztalát, melyek  1895-ben készültek, s egy városmajori villából kerültek a múzeum tulajdonába. 

8. kép: Az Alien:Covenant egyik jelenete, melyben feltűnik egy Bugatti-tervezte trónszék