2022. július 10., vasárnap

Egy klasszikus "kotyogós" az építészet, a design és Itália szerelmeseinek: Aldo Rossi "La Cupola" hagyományőrző kávéfőzője

 








1. kép: egy saját "La Cupola" 1988-ból ...


Egy aukciós oldalon keresztül jutottam hozzá Aldo Rossi milánói "posztmodern"  építész (1931-1997) által tervezett ikonikus kis kotyogós kávéfőzőhöz, mely formaképzésében és funkciójában Olaszország történelmét és hagyományvilágát sűríti magába. Használói számára felidézi  az olasz kávéfogyasztás több évszázados hagyományát s az itáliai  templomok sajátos formavilágát. Reneszánsz kori templomtornyokat s kupolákat formáló fedeleit létező épületek ihlették: az általa tervezett velencei úszó színház, a Teatro del Mondo csúcsos toronysisakja s a XVI-XVII.  századi  novarai  Basilica San Gaudenzio kupolája köszön vissza a kávéfőzők formaterveiben. 

"...It's possible there are better things than coffee; however  we love it for itself, for its history, its tradition. It's a habit."      (Aldo Rossi) 




2.kép: Aldo Rossi építész



A "La Cupola" névre keresztelt alumínium prekolátor egy 1979-es pályázata kapcsán született: Alessandro Mendini az újonnan megalapított Officina Alessi-val karöltve egy olyan pályázatot hirdetett meg, melynek keretein belül világhírű építészeket kértek fel egy teás-és kávéskészlet meegtervezésére. A projekt a  " Tea & Cofee Piazza" elnevezést kapta. A pályázat egyik résztvevője az ekkora már világhírnévre szert tett  Aldo Rossi volt, aki egy sorozat részeként két, olasz templomok ihlette kotyogós tervét is benyújtotta elbírálásra.  

Az egyik pályamű a "La Conica" nevet viselő, csúcsos toronysisakot formáló fedelű kotyogós  terve volt, mely a "La Cupola" típus közvetlen elődjeként készült az építész tervezőasztalán. Ez a fedélforma később visszaköszön a velencei úszó színházának, a Teatro el Mondo tornyának esetében. 

A "La Conica" geometrikus formák találkozásának eredménye: henger formájú test, háromszög formájú fedél, rajta egy gömb kapott helyet. Ergonomikus kialakítású nyele segíti a könnyebb fogást. 




3.kép: a "La Conica"  kávéfőző terve 1979-ből 






4.kép: a "La Conica" 






5.kép: a velencei Teatro del Mondo csúcsos toronysisakja




A "La  Conica"  evolúciójaként született meg a "La Cupola" kotyogós kávéfőző terve, mely szintén mértani testek találkozásából épül fel: itt is henger alakú a test, a fedél kúp formája egy templomkupolát formáz meg, tetején egy gömbbel. Közvetlen építészeti előképe az észak -olaszországi Piemont tartományban található novarai Basilica di  San Gaudenzio , mely a XVI-XVII. században épült, kupoláját azonban csak 1881-ben fejezték be. 
 



6.kép: a "la Cupola" kávéfőző terve




7.kép: a novarai Basilica San Gaudenzio kupolája











2022. február 11., péntek

Egy ikonikus fényforrás a weimari Bauhaus iskola korszakából: Wilhelm Wagenfeld "WG24" asztali lámpája és designtörténeti jelentősége

A napokban egy újabb lakberendezési tárggyal bővült szerény kis Bauhaus-korszakot idéző műtárgygyűjteményem - ezúttal egy csodás, Wilhelm Wagenfeld tervei alapján gyártott  “WG24” típusú Bauhaus asztali lámpa hiteles másolatának boldog tulajdonosa lettem. Az ikonikus fényforrást napjainkban is  az eredeti előírásoknak megfelelő méretben és anyagból készítik.





Ez a csodás, meghitt fényt adó lámpa a Bauhaus filozófiáját s a Tecnolumen Bauhaus iránti elkötelezettségét  egyaránt szemlélteti. 

Anyaga:

  • világos smaragdszínű üveg talapzat,
  • átlátszó üvegcsőből készült törzs nikkelezett fémrészekkel
  • opál borítású üvegbúra. 




Wilhelm Wagenfeld alig 24 éves korában nyert felvételt a weimari  Staatliches Bauhausba.  Itt tervezte meg a későbbi “WG24”  típusnevet viselő lámpamodellt egy Moholy-Nagy Lászlótól kapott feladat alapján.

Miként fogalmazott: “  Az ipar minden igyekezete, hogy emelje a fémeszközök iparművészeti színvonalát, ez idáig mit sem  változtatott azon a  tényen, hogy a fémáruk túlnyomó többségükben a kézi munka utánzásai. A fémáruk kézi előállítását az idők folyamán felváltotta a gépi termelés.  Egy szükségképpen oda vezetett, hogy más személy végezte a rajzi előkészítést és más a további kivitelezést.  Nem lenne helyes, ha ebben látnánk a hanyatlás okát, s ezért a kisüzemet propagálnánk. Bizonyos, hogy ilyen módon a legcsekélyebb mértékben sem lehet javítani a  termékek színvonalát. A hiba sokkal inkább abban keresendő, hogy a szétválasztást nem hajtották végre következetesen. "









"Bár az egyéni teljesítmény feloldódik az üzem összmunkájában, vagy az eredménynek kollektív jellegűnek kell lennie, továbbra is azon fáradoznak, hogy  a termék egyéni jellegzetességeket viseljen magán.  E törekvés persze saját képtelensége okán meghiúsul, mert a gazdasági háttér többé nem teremt ehhez alapot. Azt is meg kell gondolni, hogy  a”fej” és a “kéz” kettéválása párhuzamosan végbement a technikai iparágakban is, azzal a  különbséggel, hogy ezek az iparágak mindenkitől megkövetelték az egész munkaterület  alapos ismeretét. 

A fémárugyárakban a rajzoló mindez idáig ugyancsak el van szigetelve a gyártási folyamattól. 

Az iparág további fejlődésének  mégis a műszaki iparágakban tapasztalható megoldásokhoz kell vezetnie.  A fémeszközök előállítása során a rajzolóktól s az üzemek művészeti vezetőitől egyaránt meg kell követelni minden munka mérnöki kivitelezését,  ami viszont a munkaterület átfogó ismeretét teszi szükségessé. "


Wagenfeld termékei tehát ipari termékek,  s ennek megfelelő dizájnnal is rendelkeznek. A Bauhaus iskola műhelyeiben valójában kézi megmunkálással készültek a tanoncok által megalkotott termékek. 





Wilhelm Wagenfeld  a modern terméktervezés egyik úttörő személyisége a német deesigntörténelemben. Ő volt a weimari Bauhaus iskola egyetlen diákja, aki sikeres pályát futott be a nagyiparban. A funkcionalista esztétika jegyében tervezett termékeivel az kívánta elérni, hogy  minden állampolgár hozzáférjen a kifinomult, modern, megfizethető iparcikkekhez.


Wagenfeld 1900. április 15-én  látta meg a napvilágot Brémában. Mindössze 14 éves volt, mikor a brémai ezüstárugyárban ipari műszaki rajzolónak kezdett tanulni, majd 16 éves korában beiratkozott a Brémai Iparművészeti Iskolába (Kunstgewerbeschule), ahol 1916-19 közt folytatott tanulmányokat. 

1923-25 közt a weimari Bauhaus iskolában tanult. Harmadéves korában Moholy-Nagy Lászlónál végzett előkészítő tanfolyamot, majd a Bauhaus fémműhelyében képezte magát. Ez idő alatt több jelentős típustervet is készített, többek közt az ikonikus “WG24” asztali lámpa modelljét 1924-ben. 

Amikor 1925-ben  a weimari Bauhaus iskola bezárt, Wagenfeld nem folytatta ottani tanulmányait az iskola Dessau-beli újranyitását követően. Weimarban maradt, s miután letette ezüstműves vizsgáját, a Deutsche Werkbund tagja lett, mely egy 1907-ben alapított, nagy jelentőségű művészeti szövetségként működött; célkitűzése a korszerű kézműipar megteremtése s az ipari termelés színvonalának emelése volt.

1926. április 1-től tanársegédi állást kapott  a Weimari Állami Iparművészeti és  Építészeti Akadémia (Staatliche  Hochschule  für Handwerk und Baukunst Weimar) fémműhelyében, majd  1928. április 1-től tanszékvezetői megbízást nyert ugyanitt.

Az iskola 1930. április 1-én  a nemzetiszocialista hatalomátvétel okán  bezárni kényszerült kapuit, ám Wagenfeld a többi oktatóval együtt megkapta az iskola keretei közt készített tervei szabadalmaztatási és gyártási jogát.


Ettől kezdve szabadúszóként tevékenykedett, megbízásokat teljesítve a  Thüringiai Gazdasági Minisztérium részére. 1931-ben a Berlin-Schoenebergi Állami Művészeti Akadémián tanított, majd 1935-47 közt a Weisswasserben működő Egyesült Lausitzer Üvegművek művészeti vezetőjévé nevezték ki.





Munkássága elismeréseként  1937-ben díjat nyert a Művészet és Technológia a Modern Életben  Nemzetközi Kiállításon, valamint 1940-ben a VII. Milánói Triennálén. 


Wagenfeld nem volt hajlandó belépni a náci pártba, ezért mint politikai kártevőt, a keleti frontra  küldték a  repülő alakulathoz. 1945-ben elfogták, s egy orosz hadifogolytáborban tartózkodott 1945 szeptemberéig. Ezután visszatérhetett Németországba.


Wagenfeld termékfilozófiája értelmében a mindennapok során használt háztartási cikkeknek elég olcsónak kell lenniük a munkásosztály tagjai számára, s elég jónak a gazdagok igényeinek megfelelően. 


A Kunsthalle Bremen  épületétől rövid sétára  található a Wilhelm Wagenfeld Ház, melyet  a brémai születésű Bauhaus-tervező emlékezetének és munkásságának szenteltek. A neoklasszicista épület 1828-ban börtönnek épült, majd a Gestapo vette birtokba kihallgatások céljára,  s egészen 1990-ig menedékkérők zsúfolt szálláshelyeként szolgált. 

A Wagenfeld Házban található a Design Center, mely szimpóziumoknak ad otthont, illetve reprezentációs lehetőséget biztosít fiatal tervezők részére. 

Brémában  működik napjainkban a Wilhelm Wagenfeld nevét viselő tervezőiskola is.