„A kommunizmusért, a Népért éltek…”
A Munkásmozgalmi Pantheon,
hol a Pártért, s egy
igazságosabb társadalom eszméjéért harcolók hamvai és emléke nyugszik.
 |
| A Munkásmozgalmi Mauzóleum épülete távolról: előtte a 3 mártír alakjával, a kétoldalt elhelyezkedő 3-3 pilonnal, és a díszsétánnyal |
Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy papírra vessem a
Fiumei úti Sírkert számomra különös jelentőséggel bíró Munkásmozgalmi Pantheonjának
épületegyüttesével kapcsolatos érzéseimet.
Eddig csak archív felvételeken, régi újságcikkekben
találkoztam a monumentális mártír síremlékmű építményével , mely az első alkalommal különös csodálatot,
áhítatot ébresztett bennem. Művészettörténészként mindig nagy érdeklődéssel fordultam a hősi
emlékművek és a mögöttük meghúzódó eszmék irányába.
 |
| A három mártír alakja a Mauzóleum épülete előtt azoknak állít emléket, akik a pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért áldozták életüket a mozgalom során |
Hogy Makrisz Agamemnon vizafogói Mártíremlékművét hozzam fel
példaként, az emlékmű műfaja mindig
túlmutat önmagán, hisz az alkotó azzal a céllal hozza létre, hogy
felidézze a történelem bizonyos szakaszait, eseményeit, eszmeiségét, s
tanúskodjon nemes eszmékről, melyekért sokak az életüket áldozták. Ezek az
emlékművek tehát hozzásegítenek bennünket
egy adott korszak megértéséhez, s egyben tanulságul, iránymutatásként is
szolgálnak.
 |
| Makrisz Agamemnon: Mártíremlékmű a Duna partján, 1986 |
A Munkásmozgalmi Pantheon szimbiózist alkot a földrajzi, táji
környezettel. Kialakítása a temető meghatározott területén egy programterv
részeként valósult meg, hiszen a Mauzóleum, s az azt körülvevő síremlékművek,
parcellák a történelem korszakainak egymásutániságát, ugyanakkor folytonosságát kívánták
megteremteni.
Miként James E. Young fogalmaz: „Az emlékmű tájékozódási pont a
környező tájban, míg jelentését a
szomszédságával nyert kapcsolatából nyeri.”
A Munkásmozgalmi Pantheon, s annak fő építménye a
Munkásmozgalmi Mauzóleum azon terv mentén született, mely szerint a kommunista
vezetés a teljes újkori magyar történelmet érzékelte, s kívánta megjeleníteni egy-egy korszak megragadásán keresztül.
 |
| Az emlékmű jobb és bal oldali pilonjai a munkásmozgalom történetének egy-egy kiragadott jelenetét idézik fel Olcsai -Kiss Zoltán szobrászművész keze nyomán |
A mártírsíremlékmű létrehozásának gondolata már a
Rákosi-korszakban megszületett, noha a tervezett emlékmű helyszíne nem egyezett
volna a maival.
A Magyar Dolgozók Pártja a hatalomátvételt követően 1948
január 18-án egy javaslatot fogalmazott
meg arról, hogy állíttassék egy közös
síremlék a párt 5 nagy mártírjának és 1919 hőseinek. Sokáig kutattam
azzal kapcsolatban, vajon ki lehetett a rendeletben említett 5 személy, akiket
nem nevesít a dokumentum. A jegyzőkönyv
csupán az emlékmű földrajzi elhelyezésével kapcsolatban fogalmaz meg
instrukciókat: kiköti, hogy mindenképp forgalmas köztéren kerüljön felállításra
valamely proletárok lakta környéken.
 |
| Egy régi újságcikk tudósítása a KMP megalakulásának 40.évfordulója alkalmából emelt munkásmozgalmi mártír síremlékmű felállításáról |
 |
| Olcsai-Kiss Zoltán az emlékmű 3 mártírjának alakjával háta mögött |
1958. szeptember: Olcsai-Kiss Zoltán egy archív felvételen.
forrás:
https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22
A Titkárság rendelete meghatározta továbbá, hogy maga a
kultuszhelyként szolgáló építmény külön parcellát foglaljon el, s embernagyságú szobrok díszítsék. A
kivitelezési munkálatok szigorú felügyeletével magát Kádár Jánost és Marosán Györgyöt
bízták meg, hiszen az emlékmű megvalósulása mögött igen jelentős
propagandacélok húzódtak. A mártírsíremlékmű azzal a nemes céllal kezdett el
épülni, hogy kiemelje a munkásmozgalom mártírjainak alakját az
ismeretlenségből. Noha a Párt a
reprezentatív mementón keresztül emléket kívánt állítani valamennyi mártírnak
az 1919 és 1956 közti periódusban, az építmény nem készült el 1956-ra,
hivatalos átadására és használatba vételére csak 1959-ben kerülhetett sor.
1957. szeptember 23: az emlékmű ekkor még csak Olcsai -Kiss Zoltán tervezőasztalán létezett.
forrás:
https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22
1956-ban megszűnt a Magyar Dolgozók Pártja, s utódaként az MSZMP vállalta s tekintette egyik fő
feladatának a munkásmozgalom áldozatainak temetését, újratemetését. A még
ingatag újdonsült politikai hatalom, melynek alig voltak akkor még vidéki
szervei, támogatói, bölcsen ismerte fel a hősi halottak temetésében a propaganda
lehetőségét hatalma megszilárdítása eszközeként.
Apor Péter, aki behatóan foglalkozott a Munkásmozgalmi
Pantheon létrejöttének körülményeivel, ő maga is felteszi kutatásában a
kérdést: Miért lettek olyan fontosak a halottak a kommunista párt számára? Nem
ért volna rá a párt hatalma megszilárdítását követően foglalkozni a halottak
ügyével?
Körner József posztumusz Kossuth-díjas építész fotója 1918-ból
Hazánkban az 56-os eseményeket követően kiemelt politikai
jelentőséget nyertek a temetések, s a politikai hatalom éppúgy felismerte az aktusban rejlő lehetősét a
hatalma megszilárdítására, miként egy
mártírsíemlékmű létrehozásában. A
kultuszhelyként szolgáló síremlékmű
fontos eszközként kívánt
szolgálni az identitás és az emlékezet történeti- művészeti-építészeti
megragadásán keresztül.
Mint fentebb írtam, a Munkásmozgalmi Pantheon az 1919 és
1946 közti magyar történelem eseményeit hivatott megörökíteni, szintetizálni, ám a történelem folytonossága
miatt a későbbi korszakok eseményei is hozzáadódtak a Pantheon történetéhez.
1989. július 14: Kádár János temetése a Munkásmozgalmi Mauzóleum épülete előtt
forrás:
https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22
1957-ben került sor a
Mártír Síremlékmű Bizottság létrehozására, majd ezt követően pályázatot írtak ki az emlékmű tervezésére.
Mivel a kommunista halottakat egy egység részeként tekintették, azaz a
rendszerben fontos helyet foglaltak el, így a hatalom úgy vélte, elhelyezésüket
egy közös sírhelyen belül kell megvalósítani. Az emlékmű tervezésekor az alábbi
szempontok kaptak prioritást. reprezentativitás, megközelíthetőség, és a
koszorúzások helyszínének kialakítása.
Az emlékmű üzenete világos: a mártírsírhely területén
nyugvók mind ugyanannak a gonosz ellenforradalomnak az áldozatai. 1958 június
17-én a Bizottság első ízben tett
javaslatot az emlékműbe temetendők névsorával kapcsolatban, illetve azon
személyek nevével kapcsolatban, akikről emléktábla formájában kívántak
megemlékezni. Ez a jegyzék összesen 53 nevet tartalmazott, s a listán szereplő
személyek rövid biográfiáját.
A dokumentum nem tartalmazta ugyan a jegyzékben szereplők
halálának körülményeit, a társadalom azonban a sajtóból és egyéb forrásokból
informálódott róla. Tudjuk , hogy Mező
Imre, Asztalos János és Kállai Éva a
Köztársaság téri Pártház 1956 október
30-i ostroma alkalmával veszették életüket, míg Stromfeld Aurél az Osztrák-Magyar
Monarchia vezérkari tisztje, a 133 napig
fenálló tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke volt, majd a
háború évei alatt a munkásmozgalom támogatója és elkötelezett híve lett, s e döntésében a hazaszeretet érzése munkált.
Lékai János író, publicista, szélsőbaloldali ügynökként sikertelen merényletet
hajtott végre Tisza István ellen. 1917-től maga is aktív résztvevője lett a munkásmozgalomnak, s számos ahhoz kapcsolódó
tudományos körnek. Emigrációban halt meg New Yorkban, tüdőbajban.
Mivel a munkásmozgalom mindegy egyes korszakát szükséges
volt reprezentálni egyetlen emlékműbe foglalva, ennek jegyében történtek az
újratemetések is: sok forradalmi hős holttestét távoli temetőkből telepítették
át ide, de voltak olyan ismert személyek,
kiknek földi maradványait külföldről szállították haza: Frankel Leó és Komját
Aladár hamvai a francia fővárosból
kerültek haza.
Frankel Leó
Komját Aladár
1955-ben, majd 1956-ban a temető megkülönböztetett funkciót
nyert azáltal, hogy a nemzet nagyjainak pantheonja, kultuszhelye is lett
egyben; a Munkásmozgalmi Pantheon kialakítása céljából megtörtént a 12-es,
13-as és 14-es parcellák kiürítése.
A Kiss Károly-vezette Mártír Síremlékmű Bizottság burkoltan
a maga temetéseinek körülményeiről is gondoskodott a Munkásmozgalmi Pantheon
létrehozása által.
A Munkásmozgalmi Pantheon legfőbb építménye a Munkásmozgalmi
Mauzóleum, mint központi építmény, ez előtt sorakozik mértani rendben 3-3 pilon, majd előtte egy sétány
díszsorokkal, s ezt 2 oldalparcella egészíti
ki.
 |
| A jobb oldalon található 3 pilon a munkásmozgalom eseményeit ábrázoló domborművekkel |
A Bizottság rendelkezése értelmében szükséges volt
megkülönböztetni a legkiemelkedőbb és
kiemelkedő személyeit. A mauzóleumba, ahova hamvasztottak urnái kerültek
elhelyezésre, a legkiválóbbak kerülhettek, ám még őket is kategorizálták olyan
módon, hogy a felső szinten kerültek elhelyezésre a legkiemelkedőbbek, míg az
alsó szinti termekben a kiemelkedők urnáit helyezték el a temetés alkalmával.
A Mauzóleumot eredetileg úgy tervezték, hogy felül a
hamvasztásos temetkezés történjen, alul pedig a koporsós temetések valósuljanak
meg, ám ezt a terv később módosult.
Az 1959-re felépült Munkásmozgalmi Mauzóleum Körner József Ybl-és Kossuth-díjas építész
tervei alapján készült el, míg a szobrászati munkák, így a Mauzóleum előtt álló
hármas mártírszobor és a pilonok elülső oldalát díszítő, munkásmozgalmi jeleneteket
megörökítő domborművek Olcsai-Kiss Zoltán alkotásai. Olcsai munkái a mauzóleum alsó termében található díszítő
célú bronz reliefek is.
1959.március 21: a Munkásmozgalmi Pantheon építményének ünnepélyes felavatása. Az mauzóleum és az építészeti munkálatokat Körner József Ybl-és Kossuth-díjas építész végezte, míg a szobrászati munkák kivitelezője Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművész volt.
forrás:
https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22
A Mauzóleum homlokzatán a síremlékmű üzenetét olvashatjuk: „A kommunizmusért, a népért éltek…”
A mauzóleum előtt álló három szoboralak azoknak a mártír hősöknek állít emléket, akik
életüket áldozták a pártért, s egy
igazságosabb társadalom eszméjéért.
A mauzóleum eredetileg 365 urna elhelyezését biztosította
volna, ám csupán 75 urnát helyeztek el benne egészen a rendszerváltásig. Az utolsó zsolnai-gyár által készített urna
1988-ban került a mauzóleumba. A fennmaradó helyek betöltetlenül maradtak,
illetve az áttemetések miatt számuk azóta is csökken: 1998-ban már csak 72
urnát tartalmazott a sírbolt.
Az épület bal oldali kapuján a felső teremben nyugvók, míg
jobb oldali kapuján az alsó teremben nyugvók neveit olvashatjuk.
 |
A Mauzóleum épületének jobb oldali kapuján találjuk Dési Huber István grafikus és festőművész nevét, aki szintén aktív résztvevője volt a mozgalomnak, melyről linóleummetszet-sorozata is tanúskodik (1927-28)
|
A bal oldali kapun ráleltem Derkovits Gyula és Dési Huber
István nevére is, akik szintén a rendszer kisajátított művészeivé váltak,
ugyanakkor igen fontos szerepet töltöttek be a nyugat-európai művészeti
áramlatok hazai művészetbe való interpretálása által.
 |
| Derkovits Gyula magyar festő és grafikus leginkább az expresszionizmus, kubizmus és konstruktivizmus stílusjegyeiben alkotott. 1930 szeptember 1-én részt vett a baloldali munkástüntetésen; a hatalmas tömeggel szemben kardlappal fellépő rendőröket több rajzán is megjeleníti. |
