Dávid Brigitta: október 2017

Makrisz Agamemnon mauthauseni Mártír-emlékművének másolata az újpesti rakparton

Egy kellemes őszi délutánon célirányosan az újpesti rakpart felé veszem az irányt, szemeimmel egy régóta látni vágyott szabadtéri szobormű sziluettjei után kutatva. Régóta várom azt a pillanatot, amint megpillantom az általam oly nagyra becsült görög szobrász méltán világhírű monumentális emlékművének másolatát. Sokat olvastam már ennek eredetijéről, a mauthauseni Kegyelet Ligetében álló Mártír-emlékműről, melyet 1964-ben Janáky István építész segítségével állított a művész a haláltábor mártírjainak emlékére.

2.kép: az eredeti mauthauseni 1964-ben emelt emlékmű a Kegyelet Ligetében

Hosszas gyaloglás után végre megpillantom a lépcsősor tetején álló, kilenc figurából álló mementót, amint a lemenő nap sugarai drámai hatást kölcsönözve neki a legyőzhetetlenség érzetével vonják be azt. Eddig csak fekete-fehér fotókon volt alkalmam megcsodálni a sokalakos köztéri szobrot, most azonban a maga valójában sikerült lenyűgöznie. Ez, a Budapesten felállított műalkotás méretében épp a fele az eredeti 1964-es mauthauseni alkotásnak, s azoknak az ellenállóknak, katonaszökevényeknek és üldözötteknek kíván emléket állítani, akiket a fasiszták 1944-45 telén meggyilkoltak a pesti Dunaparton. A rakparti műemléket 1986-ban állíttatta a MEASZ (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) valamint a Fővárosi Önkormányzat. Helyreállítására és újraavatására 2010 április 14-én került sor.

A szobor alkotója Makrisz Agamemnon görög nemzetiségű szobrász volt, aki közel 2 évtizeden át a hazai művészet ouvre-ját is gazdagította jelentős portrészobraival és köztéri szoborkompozícióival. A Pátrasz szigetén született szobrászművész a 30-as években Athénban végezte el a Képzőművészeti Akadémiát, majd a háborút követő években Párizsban élt és alkotott. Az 50-es években érkezett Magyarországra, ahol igen rövid idő alatt meghatározó alakja lett a hazai művészei életnek. A sokak által méltatott művész nyíltan kiállt politikai irányultsága mellett: a görög ellenállás egykori részvevőjeként a francia baloldalnak is elkötelezett képviselője volt, emellett a magyar szocialista éra ismert személyiségeként is olvashatunk róla.

4. kép: Makrisz 1919-es szekszárdi Mártír Emlékműve

5.kép: díszkút a Kálvária téren

6.kép: Sellő kút a Széll Kálmán téren

A vizafogói szobormű kompozícióját 9 figura alkotja, melyek égbe emelt ököllel, terpeszben, ám a végkimerülés és a végső győzelem határán állva vet árnyékot a rakparti sétáló útra. Ebben a monumentális mementóban összegezte a művész mondanivalóját: a 9 alak felemelt karokkal kiáltja világgá az ártatlan áldozatok szenvedéseit, s a megannyi megpróbáltatáson, megaláztatáson keresztülmenő emberiség újjászületését. Az egymásnak feszülő árnyalakok egy egybefüggő blokkot alkotva, mintegy ércfalat képezve bátran száll szembe a történelem viharaival.

A figurák elnagyolt, vázlatos arcvonásai magukban hordozzák az elszántságot, melyet „még a földi inferno kohói sem tudnak eltüntetni”. Az éhség és kényszermunka általi szenvedés sem tudta kiölni az emberiségből azt a belső tartást, amit ez a 9 alak szimbolizál.

A 9 alak kiképzése nagy műgonddal valósult meg: Makrisz mértani számítások alapján kiszámította, hogy a 18 felemelt kar, s a 18 terpeszben álló láb hol és hogyan metszi egymást, s melyik irányból milyen szögben látható. Emellett fontos szempont volt a kiképzés során, hogy a nap sugarai milyen módon világítják meg a szobor alakjait, kiemelve vagy épp elrejtve az egyes lényegi elemeket.

Ahogy körbejárom a monumentális köztéri emlékművet, hol közeledve, hol távolodva tőle, eltölt a jólkomponáltság érzete, majd gondolatban beillesztem a kompozíciót a Kegyelet Ligetének többi alkotása közé.