2018. január 28., vasárnap

Egyszer volt, hol nem volt: a Zugligeti Lóvasút végállomása a műemléki rekonstrukciót követően

A 291-es busz vonalán egy több, mint 100 éves múltra visszatekintő, kívül-belül megújult építészeti csodának lehetünk szemtanúi. A mézeskalács-házikó hatású Zugligeti Lóvasút műemléképülete jellegzetes alpesi-svájci hangulatú fürdőépületek és nyaralóvillák világát idézi meg. 







Ami első pillantásra lenyűgözött, az a gazdag növényi ornamentikával ellátott fatornác volt, és a korhű téglafal. A belső térben, ahol eredetileg a váróterem, jegypénztár, fűtött pihenő és vasúti szolgálati helység volt, igyekeztek a múltbéli kiképzést feleleveníteni. A városi vasút anno két irányból fonta körbe az indóházat.








A 2017-es rekonstrukció során a legnagyobb kihívást minden bizonnyal az jelentette a tervezők és kivitelezők számára, hogy a modern technikájú fűtés, és hőszigetelés ne sértse a korhűség kritériumát. A szerkezeti elemeket egyesével restaurálták, javították, de sok esetben szakszerű utángyártásra is szükség volt. 
A pompás épület ma kulturális és rendezvényközpontként funkcionál: itt helyezték el a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteményt, mely állandó és időszaki kiállításokkal, tematikus programokkal várja a kicsiket és nagyokat. 












Válogatás Zugliget ezer csodája közül : 1.rész: a Zugligeti Szent Család Plébánia

Ezen bejegyzés a mai, Zugligeti úti sétám nyomán született. A budai hegyvidék talán legszebb templomépületét sikerült ma szemügyre vennem-egyelőre csak kívülről. 
Ahogy azt a templom kerítésére kifüggesztett molinó hirdeti, idén ünnepli fennállásának 100.évfordulóját a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom. A neoromán stílusú, Hültl Dezső tervei nyomán megvalósult építészeti produktum építési munkálatai 1913-ban vették kezdetüket. 

A hatalmas telek helyén egykor a pálos szerzetesek kolostora állott, mely azonban elpusztult a török megszállás következtében. Megmaradt köveiből Kalmárffy Ignác, Pest város bírája megépíttette a Ferenchalmi kápolnát 1818-22 közt. 
1822-ben a telekhez kapcsolódva épült meg a Laszkovszky-major, mely 1849-ben néhány napig Görgey főhadiszállásaként szolgált. 

1901 decemberében a hatalmas birtokot az Angolkisasszonyok Budapesti Rendháza vásárolta meg a Laszkovszky-család utolsó tagjától, Hegyessy Flórától. 
Vaszary Kolos hercegprímás jóvoltából kaptak engedélyt az éppen itt nyaraló rend tagjai, hogy "fél-nyilvánossági joggal bíró" kápolnát alapítsanak itt. Templomokat ez időben csak Krisztinavárosban, a Vízivárosban és a Tabánban találunk. 
Mikor 1900-ban megindult a környéken a fogaskerekű.és villamosközlekedés, sok hívő érkezett ide, ami hamar nyilvánvalóvá tette a kis kápolna szűkösségét. 
Ezért 1907-ben a hercegprímás Rómához fordult egy templom és egy hozzá kapcsolódó internátus  építése ügyében. Almásy Mária rendfőnöknő a Székesfőváros Tekintetes Tanácsához és a Magyar Vallásalaphoz fordult adományokért; a két szervezet együttesen hatalmas összeggel járult hozzá a kivitelezés költségeihez. Az iskola-és zárdaépület csak jóval később, 1926-ban készült el. 

1970-ban vált önálló plébániává az 50-es évek államosítását követően. 





































2018. január 27., szombat

Mátyásföldön járt a tél, hogy belepje hóval a szecesszió helyi gyöngyszemeit...



1. A csodálatos szecessziós Dozzi -villa a Májusfa utca és a Koronafürt utca sarkán Giuseppe Dozzi híres szalámigyáros tulajdonát képezte. Az áttört kupola, a kovácsoltvas kerítés és a napraforgó-motívum gyakori alkalmazása teszi igazán különlegessé.  Ottjártamkor eladásra várt...







2. az Antoinette Nyaraló a Pilóta utca sarkán, mely Budapest egykori főépítésze, Paulheim Ferenc tervei alapján épült 1897-ben. Éppen eladásra kínálják...
















 5. a Mátyásföldi Szent József-templom, mely a helyi bálok bevételéből és adományokból épült meg  1905-ben. 












7. sárga víztorony a Mészáros József u. 7. alatt, mely az 1900-as években látta el vízzel a nyaralóövezetet. Napjainkban egy építészmérnöknő tulajdona ezen ipari műemlék, lakásként és műterem-irodaként funkcionál.


























2018. január 12., péntek

Farkasvakság-a gyászfeldolgozás és a családi örökség jelenvalóvá tétele Esterházy Marcell kiállításán

Be kell vallanom, eddig csak felületesen ismertem Esterházy Marcell munkásságát, azonban az acb Attachmentben tett látogatásom alkalmával meglehetősen megérintett a kiállított anyag üzenete. A művész, aki régóta jelen van a kortárs képzőművészeti porondon, ezen a kiállításon keresztül édesapjára, Esterházy Péterre emlékezik, azonban nem egy hagyományos emlékkiállítás keretein belül teszi ezt.
A művész által kiállított anyag a legszűkebb családi élményekből táplálkozik, és  része az alkotó személyes múltfeldolgozás stratégiájának, kifejezve a gyász, a kiüresedés, a hiány állapotát. Az ezekhez társuló érzéseket hűen fejezi ki a kiállítás címe, Farkasvakság, mely egy olyan állapotot jelent, melynél a szem nem tud alkalmazkodni a világosságot követő sötétséghez. Édesapja elvesztése egy ilyen jellegű , hosszú időre beálló sötétséget, fény nélküliséget eredményezett a fia lelkében.


A családi archívum részeként  egy megindító emléktárgy lenyomatát is láthattam: édesapja pólójából kicsapódó sókristályok és por által kirajzolt lenyomat, mely egy valós tárgy felidézése, míg a korhadt fából kifaragott könyvkötetek metaforikus, átvitt értelemben idézik fel édesapja írói munkásságát. 
Ezen emléktárgyakon keresztül mintegy jelenvalóvá teszi szeretett édesapját a művész, aki a tárgyakon keresztüli lét formájában jelen van az alkotásokban, az általuk közvetített üzenetekben. 




Állandó lakhelyek installáció, mögötte, a falhoz támasztva:
untitled (t-shirt), édesapja pólójáról készült lenyomat 





untitled (books), 2015-2017.
birsalmafa, körtefa, almafa, acéllemez





pietá-sorozat, 2017




Egy különösen kézzelfogható és egyedi tárgyi eszköze a gyászfeldolgozásnak az az IPhone, melyen Marcell futások emlékeit felidéző videóját láthatjuk. Két éven keresztül minden egyes hajnali futásakor selfie-t készített, s ebből egy animáció született. Az animáció beszédes címe: Ima helyett (work in progress), mely utalás arra, hogy a futás, mint reggeli kötelező rituálé, épp olyan fontos szerepet tölthet be az ember életében, mint az imádság. Esterházy Marcell életében a futás édesapja halálát követően az egyik legfőbb zaklatottság-levezető tevékenységként volt jelen, és van jelen ma is. 
Állandó lakhelyek (domiciles fixes) installációja,a művész eddigi lakhelyeinek alaprajzának egybegyúrásával keletkezett, benne a nyugodt, rögzített  és dinamikus kettősség testesül meg.