A minap egy meglehetősen régi, fekete-fehér fotó került elém, melyen egy elegánsan öltözött, öntudatos, magabiztos pózba
helyezkedő férfi áll egy robosztus, szokatlan formatervezésű, préselt
vörösréztárcsákkal díszített szekrény előtt.
A férfi nem más, mint Carlo Bugatti, az egykori világhírű
olasz bútortervező és bútorgyáros dekoratőr,
hangszergyáros, ékszerész és designer, aki páratlanul sokoldalú
tevékenységével, az Art Nouveau és a keleti
kultúrák művészetéből táplálkozó, egyedi formatervezésű, szoborszerű
bútoraival írta be nevét a designtörténelembe.
 |
| 1.kép: Carlo Bugatti-tervezte karosszékek 1902-ből |
Bugatti szembeszállva a kor vezető művészeti áramlatával,
egyedi tervezésű, pazaron díszített bútorain és lakberendezési tárgyain
keresztül újraértelmezte a bennünket
körülvevő környezetet, a bútorművesség definícióját. Nyílt szándéka volt
bútorai megalkotásakor, hogy azok egy összművészeti törekvés eredményeként
éppúgy megfeleljenek az általa támasztott esztétikai követelményeknek, mint a
funkcióra vonatkozó elvárásoknak. Bugatti székei valóságos szoborművek, éppúgy,
mint az általa tervezett teás-és kávéskészletek, melyek fel-felbukkannak
tehetős polgárok otthonaiban.
 |
| 2. kép: Néhány Bugatti-féle széktípus |
A milánói születésű Carlo Bugatti olyan elismertségre, s
ebből fakadóan olyan magabiztosságra tett szert életében, hogy mikor az 1902-es torinói nemzetközi
iparművészeti kiállítás alkalmával az olasz királynő őszinte elismerését
fejezte ki a művész „móros” stílusú bútorainak láttán, Bugatti kioktatóan így
vágott vissza: „Ön téved , Felség! Ezek a bútorok a saját stílusomban
készültek!”
 |
3.kép: az 1902-es torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon bemutatott Cobra-szék |
Carlo Bugatti 1856-ban látta meg a napvilágot Milánóban, mely ekkor a
Lombard-Velencei Királyság része volt, majd 1861-től a Velencei Királyság
területéhez tartozott. Édesapja, Giovanni Luigi Bugatti, belsőépítészként és
dekoratőrként jelentős hatást gyakorolt fiára, aki hamarosan elhatározta, hogy
apja nyomdokaiba lép.
Tanulmányait a milánói Accademia di Belle Arti di Brera
hallgatójaként kezdte meg, majd 1875-től a párizsi Académie des Beaux Arts-on
folytatta. Eredetileg építészként végzett, ám nincs nyoma annak, hogy valaha
részt vett volna építészeti pályamunkák tervezésében és kivitelezésében.
 |
4. kép: a milánói Accademia di Belle Arti di Brera |
1880-ban kezdett bútortervezéssel és gyártással foglalkozni,
miután a milánói Via Castelfiardo-ban létrehozta saját tervezőműhelyét, melyet
1904-ig, Párizsba költözéséig fenntartott.
Eklektikus, feltűnő, rendkívüli vonalvezetésű bútorai
napjainkban is különösen drága darabok, így csak a legfelsőbb körökben s
múzeumok falai közt találkozhatunk az olasz tervező zseni örökségével.
Bugatti annak a művészeti áramlatnak a tagja volt, melynek
tagjai a 19-20.század fordulóján útkeresésbe kezdtek, melynek célja egy olyan
új irányvonal kidolgozása, mely egyszerre modern, formabontó, de nem célja
gyökeresen szakítani a régmúlt korok művészetével. A régi korok tekintetében
elsősorban a gótika művészete, a
távol-keleti , valamint az iszlám kultúra szolgált számukra inspirációként.
 |
| 5. kép: Bugatti bútorai az észak-afrikai, japán és közel-keleti művészet motívumait, formavilágát idézik fel |
Az új korszak alkotói a gyáriparban előállított ipari
termékek silány minősége ellen is fel kívántak lépni, s szorgalmazták a
kézműipar visszavezetését a termelési folyamat részeként. A haladó gondolkodású
alkotók, akik közül sokat a szecesszió nemzetközi irányzatainak megteremtői
közt találunk, az iparosodás előtti idők, s a nyugati kultúrán kívül eső művészetekben
vélték felfedezni a követendő irányt. Ez számukra egy tiszta, romlatlan
forrásként szolgált, melyből alkotótevékenységük alkalmával számtalan
alkalommal merítettek.
Bugattira is rendkívüli hatást gyakorolt az iszlám, az
észak-afrikai s a japán kultúra, erről árulkodik, hogy bútorai készítéséhez
gyakorta használt pergament, állatbőrt, csontokat, kagylóhéjat és egzotikus
faanyagot.
 |
6.kép: sarokszék a Ráth György-villa gyűjteményéből |
Bugatti alkotói tevékenységének legfőbb elsimerése minden
bizonnyal az 1902-es torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon elnyert fődíj
volt, melyet „Csigaszoba” fantázianévre keresztelt belső enteriőrjéért vehetett
át. A spirális vonal mentén kialakított bárbútorzatot csigafejek díszítik, s az
enteriőr középpontjában egy asztal körül helyezték el négy Cobra-székét, mely
egy óriáskígyó alakját idézik fel.
 |
7. kép: a torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás Bugatti Snail-room enteriőrjével |
Carlo Bugatti 1904-ben Párizsban telepedett le családjával
együtt. Két fia hozzá hasonlóan fényes karriert futott be: nagyobbik fia,
Rembrandt Bugatti szobrászmesterként vált ismertté, ám később öngyilkos lett.
Kisebbik fia, Ettore Bugatti lett a luxusautómárka megalapítója, s ő igyekezett
továbbvinni a formatervezői vonalat az egyes prototípusok, alkatrészek egyedi
kialakítása által. Édesapja még életében részt vett a Bugatti automodellekre
jellemző körte alakú hűtőrács formatervének kidolgozásában.
Carlo Bugatti munkássága halálát követően átmenetileg
feledésbe merült, ám az elmúlt évtized újra felfedezte a sokoldalú művész
örökségét.
Legendássá vált trónszéke feltűnik az Alien:Covenant c. filmben is, valamint több nagy múzeumban is találkozhatunk a fából készült egzotikus bútordarabjaival. Itthon a Ráth György-villában őrzik két 1895 körül készült sarokszékét és női íróasztalát, melyek 1895-ben készültek, s egy városmajori villából kerültek a múzeum tulajdonába.
 |
8. kép: Az Alien:Covenant egyik jelenete, melyben feltűnik egy Bugatti-tervezte trónszék |
