Josef Hoffmann neve hallatán ma
mindannyiunknak az osztrák főváros és a szecesszió jut eszébe- utóbbihoz kapcsolódóan pedig ikonikus iparművészeti
alkotásait, bútorait és egy-egy impozáns épületét szoktuk emlegetni.
Az osztrák
építész és formatervező Bécs századfordulós időszakának talán
legemblematikusabb alakjává vált sokrétű alkotói és szervezői munkásságának
köszönhetően. A Gesamtkunstwerk fogalmának és módszerének egyik úttörője volt,
úgy tartotta, hogy annál értékesebb egy iparművészeti tárgy, vagy épület, minél
több művészeti ágat képes ötvözni, így azok egy összművészeti törekvés jegyében
kerülnek megtervezésre és kialakításra.
1.kép: Az összművészeti törekvés (Gesamtkunstwerk) megtestesülése a Purkersdorf Szanatórium belsejében
Ennek méltó példájaként épült fel
az Alsó-ausztriai Purkersdorf Szanatórium, mely mind építészete, mind belső
térképzése, mind pedig bútorzata
tekintetében az osztrák szecesszió s a
Wiener Werkstätte jegyeit viseli magán. A bécsi Kunstgewerbeschule egykori
diákjai,majd professzorai, Josef
Hoffmann és Koloman Moser 1903-ban hozták létre a Wiener Werkstätte kézműves
műhelyeit. Az itt tervezett és készített termékekkel a nép ízlését kívánták
formálni: geometrikus, egyenes vonalú iparművészeti termékeikkel hadat üzentek
a francia, belga és német szecesszió túlbúrjázó esztétikájának.
Az alig 10 ezer lakost számláló
Alsó-ausztriai kisvárosban ma is álló szanatórium épületét 1903-1904 közt
építette Josef Hoffmann egy gyártulajdonos,
Victor Zuckerkandl megrendelésére. Zuckerkandl a Sziléziai Vasművek igazgatójaként
vásárolta meg 1903-ban a Bécskörnyéki járás határán álló telket befektetési
céllal: az volt a terve, hogy egy szanatóriumot, egy gyógyfürdőt s egy
kúraparkot létesít a területen. Ezen a
területen már a 19.században is működött egy Laura-gyógyforrás nevű
termálvíznyerőhely, s egy szanatórium, melyet egy híres bécsi orvos, Anton Loew
alapított, s falai közt megfordult Gustav Mahler, Koloman Moser, Egon Friedel
valamint Ludwig Wittgenstein filozófus
is. (Anton Loew lányáról, Gertrudról Gustav Klimt festett egy híres portrét,
mely 18 millió fontért került eladásra a Sotheby’s egyik árverése alkalmával. )
A Josef Hoffmann által 1903-ban tervezett
szanatórium szolgáltatási profiljának tekintetében sokkal inkább megfelelt a
gyógyfürdő funkciónak, semmint egy kórházénak. A gyógyintézmény az alábbi
szolgáltatásokat kínálta a gyógyulni vágyóknak: reumatológia és fizioterápia,
gyógymasszázs, ásványi fürdők.
2.kép: a Purkersdorf Szanatórium mai állapotában
Emellett igen magas színvonalon folyt a
különböző elmebetegségek, valamint a kor új betegségeinek, a konverziós
zavarnak, azaz a hisztériának és az idegességnek a kezelése.
A történelmi jelentőségű intézmény a
századforduló belle epoque-jának egyik kulturális fellegváraként is funkcionált,
gyakran találkoztak s mulatták idejüket itt a kor kultúrájának legjelentősebb
formálói.
A Purkersdorf Szanatórium épülete
magán hordozza a harmónia jegyeit, mind a külső, mind pedig a belső kialakítás tekintetében, éppúgy, mint
az egy évvel később készült brüsszeli Stoclet-ház, melyet mindmáig Hoffmann fő
műveként tartunk számon. Eredeti homlokzati kiképzésének egyszerűsége okán már-már
modernistának is tekinthető, azonban megjelennek rajta, s benne a szecesszió egyértelmű jelei. A szanatórium
egy olyan összművészeti törekvés végeredményeként született, melynek keretében
az építész együtt dolgozott a Wiener Werkstätte több jeles képviselőjével: építészekkel,
grafikusokkal, iparművészekkel és iparosokkal.
3.kép: a Wiener Werkstätte szellemiségét viselő Purkersdorf-garnitúra Josef Hoffman tervei alapján
Miként a Stoclet-házat, úgy a
közvetlen előzményként szolgáló Purkersdorf Szanatóriumot is egységes egészként
tervezte meg Hoffmann, a kerttel és a bútorokkal együtt.
A szanatórium épületében az ott
töltött idő hasznos eltöltése végett kialakításra került egy könyvtárszoba, egy
billiárd-és zeneszalon, egy kártyázószalon, valamint ping-pong szalon.
1926-ban egy fiatal osztrák építész,
Leopold Bauer Hoffmann akarata ellenére megtoldotta az épületet egy szinttel,
amitől az elvesztette harmonikus, egységes arculatát.
4.kép: a szanatórium épülete régen a Leopold Bauer-féle emeleti toldással
Victor Zuckerkandl 1927-ben
bekövetkezett halálával a szanatórium s a birtok unokatestvéreire szállt.
1930-ban egyik veje vette át a
szanatórium üzemeltetését, vajmi kevés sikerrel. Ezt követően Zuckerkandl
özvegye tett egy kísérletet a haldokló intézmény feltámasztására, eredménytelenül.
1938-ban a nemzetiszocializmus
térnyerésével bekövetkezett az Anschluss, azaz Ausztria Harmadik Birodalomhoz
való csatolása, s ezzel Ausztria megszűnt független államként létezni egészen
1945 áprilisáig.
A 2.világháború végéhez közeledve
katonai kórházként (lazarett) funkcionált, majd
1945-ben a szovjet megszállók foglalták el.
5.kép: a szanatórium belső körfolyosója
1952-ben a protestáns egyház kapta meg az épület
tulajdonjogát, melyet kórházzá alakított át, s egy része idősek otthonaként
üzemelt. A régi pavilonokat újra kellett
építeni, olyan súlyosan megrongálódtak a háborús évtizedek alatt.
1975-ben az intézmény elvesztette
funkcióját, s bezártásra került. A használaton kívüli épületkomplexum és a
hozzá tartozó jókora park gyorsan pusztulásnak indult.
1995-ben, 20 év elteltével a műemléki
védettség alatt álló épület megmentéséről döntöttek, melynek értelmében
megkezdték a homlokzat helyreállítását,
melynek egyik legfőbb lépése volt a Leopold Bauer által emelt felső emelet
visszabontása, az eredeti homlokzat visszaállítása volt.
6.kép: a homlokzat részlete mai állapotában
A belső tér helyreállítására is
hamarosan sor került, s az egykori szanatórium épülete ezt követően számos
kulturális rendezvénynek adott otthont. 1996 és 2001 közt itt forgatták az Alma
Mahler-Werfel életét feldolgozó osztrák
filmdrámát (Alma-a show biz ans Ende).
Az épület teljes helyreállítási
munkálatai 2003-ra fejeződtek be, napjainkban idősek otthonaként működik a
Josef Hoffmann és a bécsi szecesszió emlékét örző pazar épület.
8.kép: Purkersdorf-szék
9.kép: a mai idősek otthona étkezőjének részlete Josef Hoffmann székeivel
