Izgalmas helyszín, izgalmas témaválasztás. Fehérre festett polcokon sorakozó befőttesüvegekbe rejtett szavakon (melyek lassan szóemlékekké válnak) keresztül nyílt lehetőségem a múltidézésre. Szócetliken számomra még ismerős tárgynevek, úgy mint a "stelázsi", "hózentróger", "vájdling", s e kis papírszeletkékből kiderül, hogy egykoron a jegyző, a tanító és a pap "jó állásnak" számított.
Megmosolyogtató szavak ezek számomra, melyeket lassan bizony belep a feledés pora, de az azokat felidéző művész, Győri Blanka szeretné őket megőrizni a jelen, s lehetőleg a jövő számára is.
A szavak egyben felidézik az ifjú képzőművész nagyszüleinek emlékét, szóhasználatát, akárcsak a kiállítás tárgyait képező fotók, melyeken balatoni házuk kertjének öreg gyümölcsfáinak korhadó kérgét örökítette meg. Győri Blanka visszaemlékezése szerint a fák törzse akkor indult pusztulásnak, mikor elvesztette nagypapáját, s e furcsa egybeesés mikéntjén még ma is el-eltűnődik.
Ami számomra különösen pozitívan hatott, hogy a művész ezúttal nem a melankólia hatásos eszközéhez nyúlt -mint azt Esterházy Marcell Farkasvakság kiállításán láthattuk-hanem befőttesüvegbe zárt szóemlékeken, betűtésztából kirakott idézeten, személyes használati tárgyakon, s gyümölcsfák fotóin keresztül kedves hangulatot teremtve emlékezik meg egy kihalófélben lévő generáció tagjairól, s rajtuk keresztül saját nagyszüleiről.
 |
"S ne vígy minket a kísértésbe!" |
