Egy kultikus munkásmozgalmi sírhely, ahova csak a mozgalom legkiválóbbjait helyezték végső nyugalomra

„A kommunizmusért, a Népért éltek…”

A Munkásmozgalmi Pantheon,

hol a Pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért harcolók hamvai és emléke nyugszik.

A Munkásmozgalmi Mauzóleum épülete távolról: előtte a 3 mártír alakjával, a kétoldalt elhelyezkedő 3-3 pilonnal, és a díszsétánnyal

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy papírra vessem a Fiumei úti  Sírkert számomra különös jelentőséggel bíró Munkásmozgalmi Pantheonjának épületegyüttesével kapcsolatos érzéseimet.

Eddig csak archív felvételeken, régi újságcikkekben találkoztam a monumentális mártír síremlékmű építményével ,  mely az első alkalommal különös csodálatot, áhítatot ébresztett bennem. Művészettörténészként  mindig nagy érdeklődéssel fordultam a hősi emlékművek és a mögöttük meghúzódó eszmék irányába.

A három mártír alakja a Mauzóleum épülete előtt azoknak állít emléket, akik a pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért áldozták életüket a mozgalom során

Hogy Makrisz Agamemnon vizafogói Mártíremlékművét hozzam fel  példaként, az emlékmű műfaja mindig túlmutat önmagán, hisz az alkotó azzal a céllal hozza létre, hogy felidézze a történelem bizonyos szakaszait, eseményeit, eszmeiségét, s tanúskodjon nemes eszmékről, melyekért sokak az életüket áldozták. Ezek az emlékművek tehát hozzásegítenek bennünket  egy adott korszak megértéséhez, s egyben tanulságul, iránymutatásként is szolgálnak.

Makrisz Agamemnon: Mártíremlékmű a Duna partján, 1986

A Munkásmozgalmi Pantheon szimbiózist alkot a földrajzi, táji környezettel. Kialakítása a temető meghatározott területén egy programterv részeként valósult meg, hiszen a Mauzóleum, s az azt körülvevő síremlékművek, parcellák a történelem korszakainak egymásutániságát,  ugyanakkor folytonosságát kívánták megteremteni. 

Miként James E. Young fogalmaz: „Az emlékmű tájékozódási pont a környező tájban, míg jelentését  a szomszédságával nyert kapcsolatából nyeri.”

A Munkásmozgalmi Pantheon, s annak fő építménye a Munkásmozgalmi Mauzóleum azon terv mentén született, mely szerint a kommunista vezetés a teljes újkori magyar történelmet érzékelte, s kívánta megjeleníteni egy-egy korszak megragadásán keresztül.

Az emlékmű jobb és bal oldali pilonjai a munkásmozgalom történetének egy-egy kiragadott jelenetét idézik fel Olcsai -Kiss Zoltán szobrászművész keze nyomán

A mártírsíremlékmű létrehozásának gondolata már a Rákosi-korszakban megszületett, noha a tervezett emlékmű helyszíne nem egyezett volna a maival.

A Magyar Dolgozók Pártja a hatalomátvételt követően 1948 január  18-án egy javaslatot fogalmazott meg arról, hogy állíttassék egy közös  síremlék a párt 5 nagy mártírjának és 1919 hőseinek. Sokáig kutattam azzal kapcsolatban, vajon ki lehetett a rendeletben említett 5 személy, akiket nem nevesít a dokumentum.  A jegyzőkönyv csupán az emlékmű földrajzi elhelyezésével kapcsolatban fogalmaz meg instrukciókat: kiköti, hogy mindenképp forgalmas köztéren kerüljön felállításra valamely proletárok lakta környéken.

Egy régi újságcikk tudósítása a KMP megalakulásának 40.évfordulója alkalmából emelt munkásmozgalmi mártír síremlékmű felállításáról

Olcsai-Kiss Zoltán az emlékmű  3 mártírjának alakjával háta mögött

1958. szeptember: Olcsai-Kiss Zoltán egy archív felvételen. 

forrás: 

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

A Titkárság rendelete meghatározta továbbá, hogy maga a kultuszhelyként szolgáló építmény külön parcellát foglaljon el,  s embernagyságú szobrok díszítsék. A kivitelezési munkálatok szigorú felügyeletével magát Kádár Jánost és Marosán Györgyöt bízták meg, hiszen az emlékmű megvalósulása mögött igen jelentős propagandacélok húzódtak. A mártírsíremlékmű azzal a nemes céllal kezdett el épülni, hogy  kiemelje  a munkásmozgalom mártírjainak alakját az ismeretlenségből.  Noha a Párt a reprezentatív mementón keresztül emléket kívánt állítani valamennyi mártírnak az 1919 és 1956 közti periódusban, az építmény nem készült el 1956-ra, hivatalos átadására és használatba vételére csak 1959-ben kerülhetett sor.

1957. szeptember 23: az emlékmű ekkor még csak Olcsai -Kiss Zoltán tervezőasztalán létezett.

forrás: 

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

1956-ban megszűnt a Magyar Dolgozók Pártja, s utódaként  az MSZMP vállalta s tekintette egyik fő feladatának a munkásmozgalom áldozatainak temetését, újratemetését. A még ingatag újdonsült politikai hatalom, melynek alig voltak akkor még vidéki szervei, támogatói, bölcsen ismerte fel a hősi halottak temetésében a propaganda lehetőségét hatalma megszilárdítása eszközeként.

Apor Péter, aki behatóan foglalkozott a Munkásmozgalmi Pantheon létrejöttének körülményeivel, ő maga is felteszi kutatásában a kérdést: Miért lettek olyan fontosak a halottak a kommunista párt számára? Nem ért volna rá a párt hatalma megszilárdítását követően foglalkozni a halottak ügyével?

Körner József posztumusz Kossuth-díjas építész fotója 1918-ból

Hazánkban az 56-os eseményeket követően kiemelt politikai jelentőséget nyertek a temetések, s a politikai hatalom éppúgy  felismerte az aktusban rejlő lehetősét a hatalma megszilárdítására, miként  egy mártírsíemlékmű létrehozásában.  A kultuszhelyként szolgáló síremlékmű  fontos eszközként  kívánt szolgálni az identitás és az emlékezet történeti- művészeti-építészeti megragadásán keresztül.

Mint fentebb írtam, a Munkásmozgalmi Pantheon az 1919 és 1946 közti magyar történelem eseményeit hivatott megörökíteni,  szintetizálni, ám a történelem folytonossága miatt a későbbi korszakok eseményei is hozzáadódtak a Pantheon történetéhez.

1989. július 14: Kádár János temetése a Munkásmozgalmi Mauzóleum épülete előtt

forrás:

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

1957-ben  került sor a Mártír Síremlékmű Bizottság létrehozására, majd ezt követően  pályázatot írtak ki az emlékmű tervezésére. Mivel a kommunista halottakat egy egység részeként tekintették, azaz a rendszerben fontos helyet foglaltak el, így a hatalom úgy vélte, elhelyezésüket egy közös sírhelyen belül kell megvalósítani. Az emlékmű tervezésekor az alábbi szempontok kaptak prioritást. reprezentativitás, megközelíthetőség, és a koszorúzások helyszínének kialakítása.

Az emlékmű üzenete világos: a mártírsírhely területén nyugvók mind ugyanannak a gonosz ellenforradalomnak az áldozatai. 1958 június 17-én a  Bizottság első ízben tett javaslatot az emlékműbe temetendők névsorával kapcsolatban, illetve azon személyek nevével kapcsolatban, akikről emléktábla formájában kívántak megemlékezni. Ez a jegyzék összesen 53 nevet tartalmazott, s a listán szereplő személyek rövid biográfiáját.

A dokumentum nem tartalmazta ugyan a jegyzékben szereplők halálának körülményeit, a társadalom azonban a sajtóból és egyéb forrásokból informálódott róla.  Tudjuk , hogy Mező Imre, Asztalos János és  Kállai Éva a Köztársaság téri Pártház  1956 október 30-i ostroma alkalmával veszették életüket, míg Stromfeld Aurél az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkari tisztje,  a 133 napig fenálló tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke volt, majd a háború évei alatt a munkásmozgalom támogatója és elkötelezett híve lett,  s e döntésében a hazaszeretet érzése munkált. Lékai János író, publicista, szélsőbaloldali ügynökként sikertelen merényletet hajtott végre Tisza István ellen. 1917-től maga is aktív résztvevője lett a  munkásmozgalomnak, s számos ahhoz kapcsolódó tudományos körnek. Emigrációban halt meg New Yorkban,  tüdőbajban.

Mivel a munkásmozgalom mindegy egyes korszakát szükséges volt reprezentálni egyetlen emlékműbe foglalva, ennek jegyében történtek az újratemetések is: sok forradalmi hős holttestét távoli temetőkből telepítették át ide,  de voltak olyan ismert személyek, kiknek földi maradványait külföldről szállították haza: Frankel Leó és Komját Aladár  hamvai a francia fővárosból kerültek haza.

Frankel Leó 

 

Komját Aladár 

1955-ben, majd 1956-ban a temető megkülönböztetett funkciót nyert azáltal, hogy a nemzet nagyjainak pantheonja, kultuszhelye is lett egyben; a Munkásmozgalmi Pantheon kialakítása céljából megtörtént a 12-es, 13-as és 14-es parcellák kiürítése.

A Kiss Károly-vezette Mártír Síremlékmű Bizottság burkoltan a maga temetéseinek körülményeiről is gondoskodott a Munkásmozgalmi Pantheon létrehozása által.

A Munkásmozgalmi Pantheon legfőbb építménye a Munkásmozgalmi Mauzóleum, mint központi építmény, ez előtt sorakozik mértani  rendben 3-3 pilon, majd előtte egy sétány díszsorokkal, s  ezt 2 oldalparcella egészíti ki.

A jobb oldalon található 3 pilon a munkásmozgalom eseményeit ábrázoló domborművekkel 

A Bizottság rendelkezése értelmében szükséges volt megkülönböztetni  a legkiemelkedőbb és kiemelkedő személyeit. A mauzóleumba, ahova hamvasztottak urnái kerültek elhelyezésre, a legkiválóbbak kerülhettek, ám még őket is kategorizálták olyan módon, hogy a felső szinten kerültek elhelyezésre a legkiemelkedőbbek, míg az alsó szinti termekben a kiemelkedők urnáit helyezték el a temetés alkalmával.

A Mauzóleumot eredetileg úgy tervezték, hogy felül a hamvasztásos temetkezés történjen, alul pedig a koporsós temetések valósuljanak meg, ám ezt a terv később módosult.

Az 1959-re felépült Munkásmozgalmi Mauzóleum  Körner József Ybl-és Kossuth-díjas építész tervei alapján készült el, míg a szobrászati munkák, így a Mauzóleum előtt álló hármas mártírszobor és a pilonok elülső oldalát díszítő, munkásmozgalmi jeleneteket megörökítő domborművek Olcsai-Kiss Zoltán alkotásai. Olcsai  munkái a mauzóleum alsó termében található díszítő célú bronz reliefek is.

1959.március 21: a Munkásmozgalmi Pantheon építményének ünnepélyes felavatása. Az mauzóleum és az építészeti munkálatokat Körner József Ybl-és Kossuth-díjas építész végezte, míg a szobrászati munkák kivitelezője Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművész volt. 

forrás:

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

A Mauzóleum homlokzatán a síremlékmű üzenetét olvashatjuk: „A kommunizmusért, a népért éltek…”

A mauzóleum előtt álló három szoboralak  azoknak a mártír hősöknek állít emléket, akik életüket áldozták  a pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért.

A mauzóleum eredetileg 365 urna elhelyezését biztosította volna, ám csupán 75 urnát helyeztek el benne egészen a rendszerváltásig.  Az utolsó zsolnai-gyár által készített urna 1988-ban került a mauzóleumba. A fennmaradó helyek betöltetlenül maradtak, illetve az áttemetések miatt számuk azóta is csökken: 1998-ban már csak 72 urnát tartalmazott a sírbolt.

Az épület bal oldali kapuján a felső teremben nyugvók, míg jobb oldali kapuján az alsó teremben nyugvók neveit olvashatjuk.

A Mauzóleum épületének jobb oldali kapuján találjuk Dési Huber István grafikus és festőművész nevét, aki szintén aktív résztvevője volt a mozgalomnak, melyről linóleummetszet-sorozata is tanúskodik (1927-28)

A bal oldali kapun ráleltem Derkovits Gyula és Dési Huber István nevére is, akik szintén a rendszer kisajátított művészeivé váltak, ugyanakkor igen fontos szerepet töltöttek be a nyugat-európai művészeti áramlatok hazai művészetbe való interpretálása által.

Derkovits Gyula magyar festő és grafikus leginkább az expresszionizmus, kubizmus és konstruktivizmus stílusjegyeiben alkotott. 1930 szeptember 1-én részt vett a baloldali munkástüntetésen; a hatalmas tömeggel szemben kardlappal fellépő rendőröket több rajzán is megjeleníti.