2017. július 31., hétfő

Így születik a bolygóváros: Ernst May és a frankfurti mintalakótelepek esete


Mindig is lakótelepen laktam, így különös csodálattal adózom a hatalmas sziklaszilárd betonrengetegeknek, melyek elválaszthatatlanul egybeforrtak gyermek-és jelenkori létem emlékeivel.
Korábbi, a Napraforgó utcai mintalakótelepet bemutató írásom után ezúttal Frankfurt am Main-ra irányult figyelmem. Frankfurt am Main sok szempontból jelentős számomra történeti és építészeti vonatkozásban egyaránt. Az ötödik legnagyobb német város szülőhazája volt Goethének, Henri Nestlének és a világhírű várostervező építésznek, Ernst May-nak.
Ezúttal Ernst May lakótelep építészetét szeretném egy kicsit közelebb hozni azokhoz, akik a lakótelep szóhoz negatív jelentést társítanak. A May-féle mintalakótelepek, melyek az ún. bolygóváros koncepció megvalósulásaként születtek - hasonlóan a Napraforgó utcai változathoz, a lakás funkció mellett az esztétikum támasztotta követelményeknek is igyekeztek megfelelni. Az alábbiakban igyekszem felvázolni azokat a körülményeket, melyek életre hívták ezen modern stílusú lakóorganizmusokat.


1.kép: Ernst May: Siedlung Bruchfeldstrasse 1925-1927.





2.kép: A Bruchfeldstrasse lakótelep tetőteraszán



1.1.    Kísérlet a lakásínség felszámolására

Az I. világháborút követően a vidéki munkanélküliség okán jelentősen megnőtt a városba vándorlók és letelepülők száma, így nagyszámú lakás építése vált szükségessé. A városok ekkoriban viharos gyorsasággal nőttek és fejlődtek, nemcsak építészetileg, de szociális, kulturális és politikai téren is. Ernst May frankfurti bolygóvárosai és mintalakótelepei éppen ezt a korszakot idézik fel. A német városrendező és építész építészeti alkotásai annak az építészeti reformmozgalomnak a részeként születtek, melyek elsősorban az alacsonyabb jövedelműek számára igyekeztek jobb lakókörülményeket biztosítani egy új típusú városrendezési elv nyomán. A lakóház-építészet, ahogy az archív felvételeken is látszik, szervesen összefüggött a kertépítészettel.
Az Ernst May által tervezett, 1925-30 között felépült frankfurti lakótelepek, mint az új építészet elveinek manifesztumai, őrzik ma is a méltán híres német építész emlékét. May sokrétű, városépítészet terén szerzett tapasztalatai mentén alkotta meg saját elveit; alkotásainak sokszínűsége visszatükrözi egy, a modern építészet iránt elkötelezett, ugyanakkor a szociális feladatok iránt is roppant érzékeny, alkotói vágytól fűtött, egész életében tevékeny építész alakját. A részletek gondos kidolgozásán keresztül jutott el az egész megteremtéséig, legfőképpen ezzel a sajátos vonásával járul hozzá az építészeten belül kibontakozó progresszív irányvonalhoz.
Ernst May városépítészetben meghatározó szerepére 1962-ben igen találóan mutatott rá neves kortársa, Walter Gropius, a weimari Bauhaus tervezőiskola megalapítója: „Míg mi –Ernst May pályatársai- a CIAM keretében az új építészet elveit lényegében csak papíron dolgozhattuk ki, May képes volt arra, hogy befolyását merészen ezeknek az eszméknek a megvalósítására használja fel.”[1]
A városépítészet 20. századi felvirágzásában Ernst May szerepe valóban megkérdőjelezhetetlen. A városrendező-építész célja a városok átlátható egységekre tagolása, bolygóvárosokkal történő kiegészítése és zöldterületekkel történő átszövése volt. May kettős építészeti tevékenysége tehát a városrendezés és az építészet egybeforrásának bizonyítéka: a város, mint egész és a városrészek, épületek mint részek harmóniájának megkonstruálásának még mai is élő példája.
Míg kortársai többnyire egy-egy épület megtervezése által szereztek hírnevet az építész berkeiben, addig Ernst May elsődleges célja a tömegigények színvonalas kiszolgálása volt; ezzel magyarázható leginkább, hogy munkássága kevésbé ismert kortársaiénál (Walter Gropius, Frank Lloyd Wright, Alvar Aalto, Mies van der Rohe, Breuer Marcell…)

2.      A kezdetek…


Ernst May 1886.június 27-én született Frankfurt am Main-ban. A modern építészek azon első generációjához tartozott, akik minden szempontból hátat fordítottak a tradíciók regresszív hatásának. Frankfurt am Main igen jelentős történelmi színhelyként ismeretes: a volt Keleti-Frank Birodalom fővárosa, birodalmi gyűlések színhelye. 1152-től királyválasztások helyszíne, majd 1562-től itt koronázták meg a német-római császárokat. 1749-ben itt látta meg a napvilágot többek közt Goethe, illetve Henri Nestlé svájci származású gyógyszerész, vállalkozó, a Nestlé cég alapítója.
May ifjúsága idején a fókusz a város iparára tevődött át, s hamarosan teret adott az urbanizáció folyamatának a rohamos növekedésből adódóan. A belvárost mindeközben lépten-nyomon bérkaszárnyákból álló negyedek vették körül.
May építészeti tanulmányait Angliában kezdte meg 1907-ben, ahol a régimódi építészetoktatás, mely a történelmi stílusok elsajátításán alapult, nem sokat adott az ifjú építészhallgatónak. Katonai szolgálata alkalmával Darmstadt-ba került, itt találkozott Joseph Maria Olbricht-tal, a Wiener Secession művész-egyesület egyik alapító tagjával, aki 1898-ban a mozgalom kiállítási épületét is megtervezte.

2.1.  Ernst May, a frankfurti bolygóvárosok atyja


May 1924-ben részt vett a Breslau (ma Wroclaw) rendezésére kiírt pályázaton. Bolygóvárosok (Trabanten) jelszót viselő pályázata ugyan díjat nem nyert, mégis felkeltette a szakma figyelmét. A város rendezésére készült tanulmánytervében és ennek alapján a breslaui régióra vonatkozó javaslatában May a városmagot övező, attól és egymástól kissé távolabb elhelyezkedő , szabad, tágas területekkel elválasztott lakónegyedek rendszerét alakította ki. Ez az ún. bolygóváros-koncepció.

1925-ben Ernst May-t Frankfurt am Main városépítési tanácsnokává nevezték ki, elsődleges feladata a város lakásépítési programjának megvalósítása volt. A 20-as évek Frankfurtját markáns kettősség jellemezte: egyfelől sokoldalú tudományos és kulturális fejlődés, másrészt egyre növekvő szociális problémák fémjelezték a város ezen korszakát. Ekkoriban települt Weimarból Dessau-ba a Walter Gropius által alapított Bauhaus (1925), majd két évvel később felépült a híres frankfurti Weissenhof Siedlung lakótelep. Ernst May ehhez a modern irányvonalat képviselő áramlathoz kívánt csatlakozni : részt vett a CIAM első kongresszusán, majd a másodiknak már ő maga volt a szervezője.
A kiskeresetűek, főként a munkásság lakásigényeinek kielégítése sürgetőnek bizonyult, akkoriban ez volt a legfőbb szociális probléma Németországban éppúgy, mint más európai ország esetében.  Ekkor került napirendre tehát a szociális lakásépítés, mint közügy. A probléma megoldására elsőként Bécs tett kísérletet: 1923-től hatalmas bérlakások kezdtek épülni nagy belső udvarokkal a munkásosztály számára.
Ernst May nem a bécsi példát követi, hiszen nem csak átmeneti jelleggel kíván megoldást nyújtani az égető lakásproblémákra. Korszerű lakásokat és esztétikus lakókörnyezetet kíván teremteni. A lakáskérdés megoldását Frankfurt városrendezésének részeként kezeli.
A frankfurti mintalakótelepek kivitelezéséhez Németország különböző városaiból és más országokból szerez tehetséges szakembereket tervei megvalósításához: Ferdinand Kramer építész bútortervezőt, Fritz Jasperzt, Grete Schütte –Lihotzky belsőépítészt, a Frankfurtet Küche (frankfurti típuskonyha) tervezőjét.



3.kép: A Grete Schütte-Lihotzky által tervezett Frankfurter Küche




4.kép: A Ferdinand Kramer által tervezett asztal székekkel




 5.kép: Franz Schuster-féle variálható szekrényelemek




6.kép: Adolf Meyer korszerű világítótestei



A különböző nagyságú családok számára típus-alaprajzokat készít. Valamennyi típustervre jellemzőek a nagyobb méretű lakószobából nyíló kis hálóhelységek, a a lakószobával összenyitható minimálkonyha (Frankfurter Küche) és az ülőkádas fürdőszoba. Ezek alapján érzékelhető, hogy az építész célja a belső terek racionális kihasználása, a funkciónak megfelelő elrendezés volt.
A képeken is jól látszik, hogy a May által tervezett lakótelepen egyemeletes, illetve 3-4 emeletes épületek kerültek kivitelezésre; a sorházak lakásaihoz a lakók saját kertjei csatlakoztak.
Több híresség is ellátogatott megcsodálni a Ernst May-tervezte frankfurti lakótelepeket: Aristid Maillol, Le Corbusier, Alvar Aalto, Walter Gropius és Frank Lloyd Wright is meglátogatták a frissen felépült Römerstadt lakótelepet.



6.kép: Frankfurt, Römerstadt, Hadrian Strasse




7.kép: a Römerstadt Siedlung napjainkban 




8.kép: A Römerstadt Siedlung lakásaihoz saját kert csatlakozik



9.Kép: Prauenheim Siedlung napjainkban















[1]  Justus Buekschmitt: Ernst May. Stuttgart, 1963. 9.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése