Gyógyulás az osztrák szecesszió égisze alatt: a Purkersdorf Szanatórium, mint összművészeti törekvés megtestesülése

Josef Hoffmann neve hallatán ma mindannyiunknak az osztrák főváros és a szecesszió jut eszébe- utóbbihoz kapcsolódóan pedig  ikonikus iparművészeti alkotásait, bútorait és egy-egy impozáns épületét szoktuk emlegetni. 

Az osztrák építész és formatervező Bécs századfordulós időszakának talán legemblematikusabb alakjává vált sokrétű alkotói és szervezői munkásságának köszönhetően. A Gesamtkunstwerk fogalmának és módszerének egyik úttörője volt, úgy tartotta, hogy annál értékesebb egy iparművészeti tárgy, vagy épület, minél több művészeti ágat képes ötvözni, így azok egy összművészeti törekvés jegyében kerülnek megtervezésre és kialakításra.

 1.kép: Az összművészeti törekvés (Gesamtkunstwerk) megtestesülése a Purkersdorf Szanatórium belsejében

Ennek méltó példájaként épült fel az Alsó-ausztriai Purkersdorf Szanatórium, mely mind építészete, mind belső térképzése, mind  pedig bútorzata tekintetében az osztrák  szecesszió s a Wiener Werkstätte jegyeit viseli magán. A bécsi Kunstgewerbeschule egykori diákjai,majd professzorai,  Josef Hoffmann és Koloman Moser 1903-ban hozták létre a Wiener Werkstätte kézműves műhelyeit. Az itt tervezett és készített termékekkel a nép ízlését kívánták formálni: geometrikus, egyenes vonalú iparművészeti termékeikkel hadat üzentek a francia, belga és német szecesszió túlbúrjázó esztétikájának.

Az alig 10 ezer lakost számláló Alsó-ausztriai kisvárosban ma is álló szanatórium épületét 1903-1904 közt építette Josef Hoffmann  egy gyártulajdonos, Victor Zuckerkandl megrendelésére. Zuckerkandl a Sziléziai Vasművek igazgatójaként vásárolta meg 1903-ban a Bécskörnyéki járás határán álló telket befektetési céllal: az volt a terve, hogy egy szanatóriumot, egy gyógyfürdőt s egy kúraparkot létesít a területen. Ezen a  területen már a 19.században is működött egy Laura-gyógyforrás nevű termálvíznyerőhely, s egy szanatórium, melyet egy híres bécsi orvos, Anton Loew alapított, s falai közt megfordult Gustav Mahler, Koloman Moser, Egon Friedel valamint Ludwig Wittgenstein  filozófus is. (Anton Loew lányáról, Gertrudról Gustav Klimt festett egy híres portrét, mely 18 millió fontért került eladásra a Sotheby’s egyik árverése alkalmával. )

A Josef Hoffmann által 1903-ban tervezett szanatórium szolgáltatási profiljának tekintetében sokkal inkább megfelelt a gyógyfürdő funkciónak, semmint egy kórházénak. A gyógyintézmény az alábbi szolgáltatásokat kínálta a gyógyulni vágyóknak: reumatológia és fizioterápia, gyógymasszázs, ásványi fürdők.

2.kép: a Purkersdorf Szanatórium mai állapotában

Emellett igen magas színvonalon folyt a különböző elmebetegségek, valamint a kor új betegségeinek, a konverziós zavarnak, azaz a hisztériának és az idegességnek a kezelése.

A történelmi jelentőségű intézmény a századforduló belle epoque-jának egyik kulturális fellegváraként is funkcionált, gyakran találkoztak s mulatták idejüket itt a kor kultúrájának legjelentősebb formálói.

A Purkersdorf Szanatórium épülete magán hordozza a harmónia jegyeit, mind a külső, mind pedig a  belső kialakítás tekintetében, éppúgy, mint az egy évvel később készült brüsszeli Stoclet-ház, melyet mindmáig Hoffmann fő műveként tartunk számon. Eredeti homlokzati kiképzésének egyszerűsége okán már-már modernistának is tekinthető, azonban megjelennek rajta, s benne  a szecesszió egyértelmű jelei. A szanatórium egy olyan összművészeti törekvés végeredményeként született, melynek keretében az építész együtt dolgozott a Wiener Werkstätte több jeles képviselőjével: építészekkel, grafikusokkal, iparművészekkel és iparosokkal.

3.kép: a Wiener Werkstätte szellemiségét viselő Purkersdorf-garnitúra Josef Hoffman tervei alapján

Miként a Stoclet-házat, úgy a közvetlen előzményként szolgáló Purkersdorf Szanatóriumot is egységes egészként tervezte meg Hoffmann, a kerttel és a bútorokkal együtt.

A szanatórium épületében az ott töltött idő hasznos eltöltése végett kialakításra került egy könyvtárszoba, egy billiárd-és zeneszalon, egy kártyázószalon, valamint ping-pong szalon.

1926-ban egy fiatal osztrák építész, Leopold Bauer Hoffmann akarata ellenére megtoldotta az épületet egy szinttel, amitől az elvesztette harmonikus, egységes arculatát.

4.kép: a szanatórium épülete régen a Leopold Bauer-féle emeleti toldással 

Victor Zuckerkandl 1927-ben bekövetkezett halálával a szanatórium s a birtok unokatestvéreire szállt. 1930-ban egyik veje vette át  a szanatórium üzemeltetését, vajmi kevés sikerrel. Ezt követően Zuckerkandl özvegye tett egy kísérletet a haldokló intézmény feltámasztására, eredménytelenül.

1938-ban a nemzetiszocializmus térnyerésével bekövetkezett az Anschluss, azaz Ausztria Harmadik Birodalomhoz való csatolása, s ezzel Ausztria megszűnt független államként létezni egészen 1945 áprilisáig.

A 2.világháború végéhez közeledve katonai kórházként (lazarett) funkcionált, majd  1945-ben a szovjet megszállók foglalták el.

5.kép: a szanatórium belső körfolyosója

1952-ben a  protestáns egyház kapta meg az épület tulajdonjogát, melyet kórházzá alakított át, s egy része idősek otthonaként üzemelt.  A régi pavilonokat újra kellett építeni, olyan súlyosan megrongálódtak a háborús évtizedek alatt.

1975-ben az intézmény elvesztette funkcióját, s bezártásra került. A használaton kívüli épületkomplexum és a hozzá tartozó jókora park gyorsan pusztulásnak indult.

1995-ben, 20 év elteltével a műemléki védettség alatt álló épület megmentéséről döntöttek, melynek értelmében megkezdték a  homlokzat helyreállítását, melynek egyik legfőbb lépése volt a Leopold Bauer által emelt felső emelet visszabontása, az eredeti homlokzat visszaállítása volt.

6.kép: a homlokzat részlete mai állapotában

A belső tér helyreállítására is hamarosan sor került, s az egykori szanatórium épülete ezt követően számos kulturális rendezvénynek adott otthont. 1996 és 2001 közt itt forgatták az Alma Mahler-Werfel  életét feldolgozó osztrák filmdrámát (Alma-a show biz ans Ende).

Az épület teljes helyreállítási munkálatai 2003-ra fejeződtek be, napjainkban idősek otthonaként működik a Josef Hoffmann és a bécsi szecesszió emlékét örző pazar épület.

 7.kép: az egykori szanatórium fogadócsarnoka Josef Hoffmann Purkersdorf-bútorkollekciójával

8.kép: Purkersdorf-szék

9.kép: a mai idősek otthona étkezőjének részlete Josef Hoffmann székeivel

Egy kultikus munkásmozgalmi sírhely, ahova csak a mozgalom legkiválóbbjait helyezték végső nyugalomra

„A kommunizmusért, a Népért éltek…”

A Munkásmozgalmi Pantheon,

hol a Pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért harcolók hamvai és emléke nyugszik.

A Munkásmozgalmi Mauzóleum épülete távolról: előtte a 3 mártír alakjával, a kétoldalt elhelyezkedő 3-3 pilonnal, és a díszsétánnyal

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy papírra vessem a Fiumei úti  Sírkert számomra különös jelentőséggel bíró Munkásmozgalmi Pantheonjának épületegyüttesével kapcsolatos érzéseimet.

Eddig csak archív felvételeken, régi újságcikkekben találkoztam a monumentális mártír síremlékmű építményével ,  mely az első alkalommal különös csodálatot, áhítatot ébresztett bennem. Művészettörténészként  mindig nagy érdeklődéssel fordultam a hősi emlékművek és a mögöttük meghúzódó eszmék irányába.

A három mártír alakja a Mauzóleum épülete előtt azoknak állít emléket, akik a pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért áldozták életüket a mozgalom során

Hogy Makrisz Agamemnon vizafogói Mártíremlékművét hozzam fel  példaként, az emlékmű műfaja mindig túlmutat önmagán, hisz az alkotó azzal a céllal hozza létre, hogy felidézze a történelem bizonyos szakaszait, eseményeit, eszmeiségét, s tanúskodjon nemes eszmékről, melyekért sokak az életüket áldozták. Ezek az emlékművek tehát hozzásegítenek bennünket  egy adott korszak megértéséhez, s egyben tanulságul, iránymutatásként is szolgálnak.

Makrisz Agamemnon: Mártíremlékmű a Duna partján, 1986

A Munkásmozgalmi Pantheon szimbiózist alkot a földrajzi, táji környezettel. Kialakítása a temető meghatározott területén egy programterv részeként valósult meg, hiszen a Mauzóleum, s az azt körülvevő síremlékművek, parcellák a történelem korszakainak egymásutániságát,  ugyanakkor folytonosságát kívánták megteremteni. 

Miként James E. Young fogalmaz: „Az emlékmű tájékozódási pont a környező tájban, míg jelentését  a szomszédságával nyert kapcsolatából nyeri.”

A Munkásmozgalmi Pantheon, s annak fő építménye a Munkásmozgalmi Mauzóleum azon terv mentén született, mely szerint a kommunista vezetés a teljes újkori magyar történelmet érzékelte, s kívánta megjeleníteni egy-egy korszak megragadásán keresztül.

Az emlékmű jobb és bal oldali pilonjai a munkásmozgalom történetének egy-egy kiragadott jelenetét idézik fel Olcsai -Kiss Zoltán szobrászművész keze nyomán

A mártírsíremlékmű létrehozásának gondolata már a Rákosi-korszakban megszületett, noha a tervezett emlékmű helyszíne nem egyezett volna a maival.

A Magyar Dolgozók Pártja a hatalomátvételt követően 1948 január  18-án egy javaslatot fogalmazott meg arról, hogy állíttassék egy közös  síremlék a párt 5 nagy mártírjának és 1919 hőseinek. Sokáig kutattam azzal kapcsolatban, vajon ki lehetett a rendeletben említett 5 személy, akiket nem nevesít a dokumentum.  A jegyzőkönyv csupán az emlékmű földrajzi elhelyezésével kapcsolatban fogalmaz meg instrukciókat: kiköti, hogy mindenképp forgalmas köztéren kerüljön felállításra valamely proletárok lakta környéken.

Egy régi újságcikk tudósítása a KMP megalakulásának 40.évfordulója alkalmából emelt munkásmozgalmi mártír síremlékmű felállításáról

Olcsai-Kiss Zoltán az emlékmű  3 mártírjának alakjával háta mögött

1958. szeptember: Olcsai-Kiss Zoltán egy archív felvételen. 

forrás: 

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

A Titkárság rendelete meghatározta továbbá, hogy maga a kultuszhelyként szolgáló építmény külön parcellát foglaljon el,  s embernagyságú szobrok díszítsék. A kivitelezési munkálatok szigorú felügyeletével magát Kádár Jánost és Marosán Györgyöt bízták meg, hiszen az emlékmű megvalósulása mögött igen jelentős propagandacélok húzódtak. A mártírsíremlékmű azzal a nemes céllal kezdett el épülni, hogy  kiemelje  a munkásmozgalom mártírjainak alakját az ismeretlenségből.  Noha a Párt a reprezentatív mementón keresztül emléket kívánt állítani valamennyi mártírnak az 1919 és 1956 közti periódusban, az építmény nem készült el 1956-ra, hivatalos átadására és használatba vételére csak 1959-ben kerülhetett sor.

1957. szeptember 23: az emlékmű ekkor még csak Olcsai -Kiss Zoltán tervezőasztalán létezett.

forrás: 

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

1956-ban megszűnt a Magyar Dolgozók Pártja, s utódaként  az MSZMP vállalta s tekintette egyik fő feladatának a munkásmozgalom áldozatainak temetését, újratemetését. A még ingatag újdonsült politikai hatalom, melynek alig voltak akkor még vidéki szervei, támogatói, bölcsen ismerte fel a hősi halottak temetésében a propaganda lehetőségét hatalma megszilárdítása eszközeként.

Apor Péter, aki behatóan foglalkozott a Munkásmozgalmi Pantheon létrejöttének körülményeivel, ő maga is felteszi kutatásában a kérdést: Miért lettek olyan fontosak a halottak a kommunista párt számára? Nem ért volna rá a párt hatalma megszilárdítását követően foglalkozni a halottak ügyével?

Körner József posztumusz Kossuth-díjas építész fotója 1918-ból

Hazánkban az 56-os eseményeket követően kiemelt politikai jelentőséget nyertek a temetések, s a politikai hatalom éppúgy  felismerte az aktusban rejlő lehetősét a hatalma megszilárdítására, miként  egy mártírsíemlékmű létrehozásában.  A kultuszhelyként szolgáló síremlékmű  fontos eszközként  kívánt szolgálni az identitás és az emlékezet történeti- művészeti-építészeti megragadásán keresztül.

Mint fentebb írtam, a Munkásmozgalmi Pantheon az 1919 és 1946 közti magyar történelem eseményeit hivatott megörökíteni,  szintetizálni, ám a történelem folytonossága miatt a későbbi korszakok eseményei is hozzáadódtak a Pantheon történetéhez.

1989. július 14: Kádár János temetése a Munkásmozgalmi Mauzóleum épülete előtt

forrás:

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

1957-ben  került sor a Mártír Síremlékmű Bizottság létrehozására, majd ezt követően  pályázatot írtak ki az emlékmű tervezésére. Mivel a kommunista halottakat egy egység részeként tekintették, azaz a rendszerben fontos helyet foglaltak el, így a hatalom úgy vélte, elhelyezésüket egy közös sírhelyen belül kell megvalósítani. Az emlékmű tervezésekor az alábbi szempontok kaptak prioritást. reprezentativitás, megközelíthetőség, és a koszorúzások helyszínének kialakítása.

Az emlékmű üzenete világos: a mártírsírhely területén nyugvók mind ugyanannak a gonosz ellenforradalomnak az áldozatai. 1958 június 17-én a  Bizottság első ízben tett javaslatot az emlékműbe temetendők névsorával kapcsolatban, illetve azon személyek nevével kapcsolatban, akikről emléktábla formájában kívántak megemlékezni. Ez a jegyzék összesen 53 nevet tartalmazott, s a listán szereplő személyek rövid biográfiáját.

A dokumentum nem tartalmazta ugyan a jegyzékben szereplők halálának körülményeit, a társadalom azonban a sajtóból és egyéb forrásokból informálódott róla.  Tudjuk , hogy Mező Imre, Asztalos János és  Kállai Éva a Köztársaság téri Pártház  1956 október 30-i ostroma alkalmával veszették életüket, míg Stromfeld Aurél az Osztrák-Magyar Monarchia vezérkari tisztje,  a 133 napig fenálló tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke volt, majd a háború évei alatt a munkásmozgalom támogatója és elkötelezett híve lett,  s e döntésében a hazaszeretet érzése munkált. Lékai János író, publicista, szélsőbaloldali ügynökként sikertelen merényletet hajtott végre Tisza István ellen. 1917-től maga is aktív résztvevője lett a  munkásmozgalomnak, s számos ahhoz kapcsolódó tudományos körnek. Emigrációban halt meg New Yorkban,  tüdőbajban.

Mivel a munkásmozgalom mindegy egyes korszakát szükséges volt reprezentálni egyetlen emlékműbe foglalva, ennek jegyében történtek az újratemetések is: sok forradalmi hős holttestét távoli temetőkből telepítették át ide,  de voltak olyan ismert személyek, kiknek földi maradványait külföldről szállították haza: Frankel Leó és Komját Aladár  hamvai a francia fővárosból kerültek haza.

Frankel Leó 

 

Komját Aladár 

1955-ben, majd 1956-ban a temető megkülönböztetett funkciót nyert azáltal, hogy a nemzet nagyjainak pantheonja, kultuszhelye is lett egyben; a Munkásmozgalmi Pantheon kialakítása céljából megtörtént a 12-es, 13-as és 14-es parcellák kiürítése.

A Kiss Károly-vezette Mártír Síremlékmű Bizottság burkoltan a maga temetéseinek körülményeiről is gondoskodott a Munkásmozgalmi Pantheon létrehozása által.

A Munkásmozgalmi Pantheon legfőbb építménye a Munkásmozgalmi Mauzóleum, mint központi építmény, ez előtt sorakozik mértani  rendben 3-3 pilon, majd előtte egy sétány díszsorokkal, s  ezt 2 oldalparcella egészíti ki.

A jobb oldalon található 3 pilon a munkásmozgalom eseményeit ábrázoló domborművekkel 

A Bizottság rendelkezése értelmében szükséges volt megkülönböztetni  a legkiemelkedőbb és kiemelkedő személyeit. A mauzóleumba, ahova hamvasztottak urnái kerültek elhelyezésre, a legkiválóbbak kerülhettek, ám még őket is kategorizálták olyan módon, hogy a felső szinten kerültek elhelyezésre a legkiemelkedőbbek, míg az alsó szinti termekben a kiemelkedők urnáit helyezték el a temetés alkalmával.

A Mauzóleumot eredetileg úgy tervezték, hogy felül a hamvasztásos temetkezés történjen, alul pedig a koporsós temetések valósuljanak meg, ám ezt a terv később módosult.

Az 1959-re felépült Munkásmozgalmi Mauzóleum  Körner József Ybl-és Kossuth-díjas építész tervei alapján készült el, míg a szobrászati munkák, így a Mauzóleum előtt álló hármas mártírszobor és a pilonok elülső oldalát díszítő, munkásmozgalmi jeleneteket megörökítő domborművek Olcsai-Kiss Zoltán alkotásai. Olcsai  munkái a mauzóleum alsó termében található díszítő célú bronz reliefek is.

1959.március 21: a Munkásmozgalmi Pantheon építményének ünnepélyes felavatása. Az mauzóleum és az építészeti munkálatokat Körner József Ybl-és Kossuth-díjas építész végezte, míg a szobrászati munkák kivitelezője Olcsai-Kiss Zoltán szobrászművész volt. 

forrás:

https://archivum.mtva.hu/photobank?query=%22Olcsai%20Kiss%20Zolt%C3%A1n%22

A Mauzóleum homlokzatán a síremlékmű üzenetét olvashatjuk: „A kommunizmusért, a népért éltek…”

A mauzóleum előtt álló három szoboralak  azoknak a mártír hősöknek állít emléket, akik életüket áldozták  a pártért, s egy igazságosabb társadalom eszméjéért.

A mauzóleum eredetileg 365 urna elhelyezését biztosította volna, ám csupán 75 urnát helyeztek el benne egészen a rendszerváltásig.  Az utolsó zsolnai-gyár által készített urna 1988-ban került a mauzóleumba. A fennmaradó helyek betöltetlenül maradtak, illetve az áttemetések miatt számuk azóta is csökken: 1998-ban már csak 72 urnát tartalmazott a sírbolt.

Az épület bal oldali kapuján a felső teremben nyugvók, míg jobb oldali kapuján az alsó teremben nyugvók neveit olvashatjuk.

A Mauzóleum épületének jobb oldali kapuján találjuk Dési Huber István grafikus és festőművész nevét, aki szintén aktív résztvevője volt a mozgalomnak, melyről linóleummetszet-sorozata is tanúskodik (1927-28)

A bal oldali kapun ráleltem Derkovits Gyula és Dési Huber István nevére is, akik szintén a rendszer kisajátított művészeivé váltak, ugyanakkor igen fontos szerepet töltöttek be a nyugat-európai művészeti áramlatok hazai művészetbe való interpretálása által.

Derkovits Gyula magyar festő és grafikus leginkább az expresszionizmus, kubizmus és konstruktivizmus stílusjegyeiben alkotott. 1930 szeptember 1-én részt vett a baloldali munkástüntetésen; a hatalmas tömeggel szemben kardlappal fellépő rendőröket több rajzán is megjeleníti.

Befőttesüvegekbe zárt emlékezet: Győri Blanka kiállítása az MTA Csillagvizsgálójában

Izgalmas helyszín, izgalmas témaválasztás. Fehérre festett polcokon sorakozó befőttesüvegekbe  rejtett szavakon (melyek lassan szóemlékekké válnak) keresztül nyílt lehetőségem a múltidézésre.  Szócetliken számomra még ismerős tárgynevek, úgy mint a "stelázsi", "hózentróger", "vájdling", s e kis papírszeletkékből kiderül, hogy egykoron a jegyző, a tanító és a pap "jó állásnak" számított.

Megmosolyogtató szavak ezek számomra, melyeket lassan bizony belep a feledés pora,  de az azokat felidéző művész, Győri Blanka szeretné őket megőrizni a jelen, s lehetőleg a jövő számára is.

A szavak egyben felidézik az ifjú képzőművész nagyszüleinek emlékét, szóhasználatát, akárcsak a kiállítás tárgyait képező fotók, melyeken balatoni házuk kertjének öreg gyümölcsfáinak  korhadó kérgét örökítette meg. Győri Blanka visszaemlékezése szerint a fák törzse  akkor indult pusztulásnak, mikor elvesztette nagypapáját, s e furcsa egybeesés mikéntjén még ma is el-eltűnődik. 

Ami számomra különösen pozitívan hatott, hogy a művész ezúttal nem a  melankólia hatásos eszközéhez nyúlt -mint azt Esterházy Marcell Farkasvakság  kiállításán láthattuk-hanem befőttesüvegbe zárt szóemlékeken, betűtésztából kirakott idézeten, személyes használati tárgyakon, s  gyümölcsfák fotóin keresztül kedves hangulatot teremtve emlékezik meg egy kihalófélben lévő generáció tagjairól, s rajtuk keresztül  saját nagyszüleiről. 

"S ne vígy minket a kísértésbe!"

Kiállításértékelő: a MOME formatervezési ösztöndíjasainak kiállítása a Zipernowsky Tudományok és Művészetek Házában

Fénygyűjtő ékszerek, contemporary Herendi lakásdíszek, lemezhajtogatással készített szemüvegkeretek, LED-del működő USB-s Mese-diavetítő, zero waste technológiával előállított gardróbkollekció...

Kőrös Benedek: Mese-diafilmvetítő készlet

Az ambíciózus,  kísérletező kedvű fiatal formatervezők kiállításán felvonultatott funkcionalista és esztétikai törekvéseket ötvöző különféle használati tárgyak hűen tükrözik a szándékot, mely létrehozta őket.

A kiállító művészek a múltból és jelenkorból merítve igyekeztek az általuk tervezett tárgyakat kortárs, ugyanakkor már a jövőt előrevetítő értelmezési keretbe illeszteni.

Kele Sára: Nomad bútorkollekció

A pályaműveket látva számtalan kérdés merült fel bennem:

-Vajon a jelenkor felismeri ezen tárgyak értékét, s vajon rávehető-e az ipar ezek akár tömeges gyártására is?

-Hogyan viszonyul a jellemzően tradicionális szemléletű hazai fogyasztói társadalom a  kortárs Herendi porcelántárgyakhoz? 

-Vajon lehetőségük adódik-e a kiállító művészeknek szélesebb körökben is elfogadtatni az általuk megálmodott innovatív formanyelvet? 

Németh Ninetta: Minimal wardrobe





Herter Katalin: lakberendezési és használati tárgyak tervei a Herendi Porcelánmanufaktúra számára







Miklósi Ádám: DAB-ECG halter formaterve

Boronkay Péter: Konyhabútor család

Építészeti kincs a Kiss János altábornagy utcában

Vasárnap reggel egy frissítő reggelizős-kávézós sétára indultam a Hegyvidék irányába, nem sejtve, hogy hamarosan egy történelmi jelentőségű építészeti csodára lelek. A Kiss János altábornagy  utcába kanyarodva elsőként  az esztétikusan faragott tulipánmotívumos kőerkélyek vonták magukra felfelé irányuló tekintetem, majd ezt követően rajzolódtak ki előttem a három összefüggő ház homlokzatát díszítő színes sgraffitók. 

Az első ház vörösfenyő kapuzatához érve az emléktáblát olvasva megtudom, hogy maga az építész, aki e három összefüggő épületet megalkotta nem más, mint az erdélyi népi építészet egykor itthon is széles körökben elismert építőművésze, Medgyaszai István. Az épület falait díszítő rajzokat az első két ház esetében Márton Ferenc csíki származású művész készítette, az ő rajzai határozottabb, lendületes kontúrokkal elevenítik fel a székely hagyományt különböző népi szólások, életképek elevenednek meg címfeliratok formájában:

"Róka fogta csuka"

"Lemaradtatok?"

"Félre Bajusz!"

"Anyai jótanács" ill. "Apai jótanács"

"Kit szeretek?"

 Az  utolsó ház sgraffitóinak alkotója Nagy Sándor, a gödöllői művésztelep festője és grafikusa (1869-1950), akinek nevéhez számos freskó, üvegablak, grafika köthető, többek közt az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Klinika kápolnájának üvegablakai is az ő munkásságát fémjelzik. 

A Kiss János altábornagy utcai házak utolsóján látható rajzai lágyabb vonalvezetésről árulkodnak, Szép Ilonka történetét felelevenítve, Márton Ferenchez hasonlóan székely motívumokat felvonultatva. 

Róka fogta csuka...

Lemaradtatok?





Kit szeretek?/
Apai jótanács

A három épület, mely együttesen "Városi házak"-ként él a köztudatban, nevét onnan kapta, hogy 1929-ben a város kezdeményezésére épült hivatalnokok, köztisztviselők számára a lakásépítési program utolsó hullámaként. 

A közel 100 éves épületegyüttes abban a  kiválságos helyzetben van, hogy lakói kezdetektől fogva szívükön viselik sorsukat. A 80-as években egy hagyománytisztelő, műkedvelő és műértő közös képviselőt kapott az épületegyüttes, Vargáné Szilágyi Erzsébet személyében, aki gondoskodott a ház teljeskörű műemléki felújításáról, melynek köszönhetően a történelmi jelentőségű építészeti alkotás örökségvédelmi nívódíjat s Podmaniczky-díjat is nyert.

A lakók Medgyaszai páratlan építészeti örökségének ápolásaként rendszeresen szerveznek kiállításokat, rendezvényeket.

Büszkeséggel tölt el, hogy magam is részese lehetek ennek a székely népi építészeti örökségnek, ám fájó szívvel gondolok arra, mennyire elfeledte jelen korunk építészete az egykori nagy építőművész teremtette formanyelvet.