Késő délutáni gondolatok egy vizafogói Holokauszt-emlékmű kapcsán:

Makrisz Agamemnon mauthauseni Mártír-emlékművének másolata az újpesti rakparton

Egy kellemes őszi délutánon célirányosan az újpesti rakpart felé veszem az irányt, szemeimmel egy régóta látni vágyott szabadtéri szobormű sziluettjei után kutatva. Régóta várom azt a pillanatot, amint megpillantom az általam oly nagyra becsült görög szobrász méltán világhírű monumentális emlékművének másolatát. Sokat olvastam már ennek eredetijéről, a mauthauseni Kegyelet Ligetében álló Mártír-emlékműről, melyet 1964-ben Janáky István építész segítségével állított a művész a haláltábor mártírjainak emlékére.

2.kép: az eredeti  mauthauseni 1964-ben emelt emlékmű a Kegyelet Ligetében

Hosszas gyaloglás után végre megpillantom a lépcsősor tetején álló, kilenc figurából álló mementót, amint a lemenő nap sugarai drámai hatást kölcsönözve neki a legyőzhetetlenség érzetével vonják be azt. Eddig csak fekete-fehér fotókon volt alkalmam megcsodálni a sokalakos köztéri szobrot, most azonban a maga valójában sikerült lenyűgöznie. Ez, a Budapesten felállított műalkotás méretében épp a fele az eredeti 1964-es mauthauseni alkotásnak, s azoknak az ellenállóknak, katonaszökevényeknek és üldözötteknek kíván emléket állítani, akiket a fasiszták 1944-45 telén meggyilkoltak a pesti Dunaparton. A rakparti műemléket 1986-ban állíttatta a MEASZ (Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége) valamint a Fővárosi Önkormányzat. Helyreállítására és újraavatására 2010 április 14-én került sor.

A szobor alkotója Makrisz Agamemnon görög nemzetiségű szobrász volt, aki közel 2 évtizeden át a hazai művészet ouvre-ját is gazdagította jelentős portrészobraival és köztéri szoborkompozícióival. A Pátrasz szigetén született szobrászművész a 30-as években Athénban végezte el a Képzőművészeti Akadémiát, majd a háborút követő években Párizsban élt és alkotott. Az 50-es években érkezett Magyarországra, ahol igen rövid idő alatt meghatározó alakja lett a hazai művészei életnek. A sokak által méltatott művész nyíltan kiállt politikai irányultsága mellett: a görög ellenállás egykori részvevőjeként a francia baloldalnak is elkötelezett képviselője volt, emellett a magyar szocialista éra ismert személyiségeként is olvashatunk róla.

4. kép: Makrisz 1919-es szekszárdi Mártír Emlékműve

5.kép: díszkút a Kálvária téren

6.kép: Sellő kút a Széll Kálmán téren

A vizafogói szobormű kompozícióját 9 figura alkotja, melyek égbe emelt ököllel, terpeszben, ám a végkimerülés és a végső győzelem határán állva vet árnyékot a rakparti sétáló útra. Ebben a monumentális mementóban összegezte a művész mondanivalóját: a 9 alak felemelt karokkal kiáltja világgá az ártatlan áldozatok szenvedéseit, s a megannyi megpróbáltatáson, megaláztatáson keresztülmenő emberiség újjászületését. Az egymásnak feszülő árnyalakok egy egybefüggő blokkot alkotva, mintegy ércfalat képezve bátran száll szembe a történelem viharaival.

A figurák elnagyolt, vázlatos arcvonásai magukban hordozzák az elszántságot, melyet „még a földi inferno kohói sem tudnak eltüntetni”. Az éhség és kényszermunka általi szenvedés sem tudta kiölni az emberiségből azt a belső tartást, amit ez a 9 alak szimbolizál.

A 9 alak kiképzése nagy műgonddal valósult meg: Makrisz mértani számítások alapján kiszámította, hogy a 18 felemelt kar, s a 18 terpeszben álló láb hol és hogyan metszi egymást, s melyik irányból milyen szögben látható. Emellett fontos szempont volt a kiképzés során, hogy a nap sugarai milyen módon világítják meg a szobor alakjait, kiemelve vagy épp elrejtve az egyes lényegi elemeket.

Ahogy körbejárom a monumentális köztéri emlékművet, hol közeledve, hol távolodva tőle, eltölt a jólkomponáltság érzete, majd gondolatban beillesztem a kompozíciót a Kegyelet Ligetének többi alkotása közé.

9.kép: A Mauthauseni Emlékhely egyik részlete: szögesdrót kerítés

10.kép: az Emlékhely fő emlékműve

11.kép

12.kép

Látogatóban a Semmelweis Egyetem 1.sz. Szülészet-Nőgyógyászati Klinikáján

Meggörbült őszi pillanatképek Budáról...

Egy kórházmúzeum egyenesen Franciaországból: a beaune-i L' Hôtel Dieu

A beaune-i kórházmúzeum a legendás L' Hôtel Dieu épületében egyedülálló felidézője a középkori ápolásnak és gyógyításnak. Beaune-t, a legendás burgundiai városkát nem kímélték a 100 éves háború viharos eseményei, ekkoriban mindennapos jelenségek voltak az átvonuló frontok és zsoldoshadseregek. A város ennek hozományaként megtelt hajléktalanokkal, szegényekkel és sebesültekkel. A háború nyomán keletkező nyomor megérintette a burgundiai herceg kancellárját, Nicolas Rolint és feleségét, Guigone de Salint, akik elhatározták, hogy létrehoznak egy jótékonysági alapítványt. 

Még ebben az évben megkezdődtek hát a L' Hôtel-Dieu kórház építési munkálatai, melyet Burgundia hercege is felkarolt, valamint IV. Eugene páppa is oltalma alá vette az ápolás és gyógyítás céljára épülő létesítményt. Az ispotály 1452.január 1-én kezdte meg működését; eleinte 6 nővér szolgált az épületben. A működés első éveiben  készült el a kórház működési szabályzata és házirendje . 

1.kép : a L' Hôtel -Dieu kórházmúzeum

2.kép: Az alapításról szóló tábla az alapítványtevők  nevével

3.kép: Az ispotály csarnoktermének részlete a falfülkékben álló ágyakkal

XIV.Lajos uralkodásának korai szakaszában sikerült megvalósítani azt a  reformtörekvést, melynek eredményeképpen az egyes fertőző betegségben szenvedőket elkülönítették egymástól, valamint külön részleget hoztak létre férfi és nőbetegek számára. (Erre más európai országban , így Magyarországon csak jóval később kerülhetett sor...) A Hôtel-Dieu egészen 1971-ig működő kórházként üzemelt, s mintául szolgált számos más európai ispotály számára. Ma mint múzeum őrzi több évszázadnyi gyógyító tevékenység és kórházművészet emlékét. Az épületet kívülről és belülről megtekintve kijelenthetjük, hogy teljesült Nicolas Rolin álma, valóban Európa legszebb, és egyik legpatinásabb kórházépületéről beszélhetünk. 

  4.kép:  Belső csarnok részlete

Noha az évszázadok folyamán számos átalakításra, felújításra sor került, az építmény ma is őrzi  késő középkori arculatát. Az ispotály a flamand gótika jegyében épült, kórterme egyúttal templomtér is, faboltozattal és oldalt a falba nyíló fülkékkel, melyekben az ágyak helyezkedtek el. A csarnokos tér végén oltárépítmény áll, melynek belső tábláit a híres flamand művész, Rogier van der Weyden Utolsó Ítélet jelenetei díszítik. A kompozíció gazdag figurális ábrázolása aranyszínű háttér előtt látható, mely ragyogást kölcsönöz a képen szereplő alakoknak. A kórterem ágyainak pozícióját úgy határozták meg, hogy mindenki rálátást nyerjen a pompás oltárépítményre. 

5.kép: Az épület ma is őrzi a flamand gótika stílusjegyeit

6.kép: A kórház belső udvara

7.kép: Musee de L' Hôtel-Dieu, Rogier van der Weyden: Utolsó Ítélet oltárképe

8.kép: Musee de L'Hôtel Dieu: Rogier van der Weyden oltárképei

A kórházmúzeum látogatható helységei közt szerepel a a mosoda, és a gyógyszertár, valamint az impozáns konyhahelység, hatalmas réztűzhellyel és réztálakkal, valamint szorgoskodó apácákkal. 

9.kép: Az ispotály patikája

10.kép: A kórház konyhája szorgoskodó apácákkal

A kórház története nem lenne teljes a hozzá tartozó szőlőbirtok és pincészet említése nélkül: az ispotályban gyógyulást nyerő tehetősebb beaune-i betegek hálájuk jeléül szőlőket ajánlottak fel a kórház fenntartóinak. A kórház vezetősége az így kapott szőlőtövekből egy jókora szőlőbirtokot alakított ki, melynek bevételei jelentősen hozzájárultak a kórház költségeinek fedezéséhez. Az utolsó felajánlásra 1997-ben került sor, ekkorra már 60 hektárnyi szőlőfölddel büszkélkedhetett a történelmi intézmény. Az ültetvények nagyrészt Premier Cru kategóriát tudhatnak magukénak. Évente kb. 800 hordó bor előállítása valósul meg a kórházhoz tartozó szőlőbirtok jóvoltából. 

11.kép: csarnokbelső

12.kép: csarnokbelső 

Egy délután a Jókai-kertben...

Oroszlános kőpad, Anakreon szobor Jókai arcával, pazar kilátás a városra, a Dunára és a Gellérthegyre: a svábhegyi Jókai-kert néhány jellegzetessége.

Mindössze 28 éves volt Jókai, mikor 1853-ban megvásárolta ezt svábhegyi telket az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán regényeiért kapott honoráriumból. Egy dúsan termő gyümölcsöst telepített itt; a kertben zajló szüretek a hazai művészeti élet fontos eseményének számítottak akkor.

Egy Bauhaus stílusú korház az egykori  Hanza-városban:

Stralsund, Krankenhaus am Sund

Stralsund Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány egyik gyöngyszeme, melynek történelmi belvárosa  2002 óta a Világörökség része. A város, mely a Stralsund-tengerszoros partján fekszik, minden oldaláról vizekkel van körbevéve, így gyakorlatilag egy szigetváros. A történelmi városmag a téglagótika ékes példája.

Azonban egy világhírű funkcionalista építménnyel is büszkélkedhet a tengerparti város, mely Carl Mohr és Paul Weidner építészek munkájaként az 1940-es években épült fel, gyógyítási céllal. Ez az építmény a Bauhaus jegyében fogant impozáns kórházépület, mely számos vonásában magában hordozza a stílus sajátos jegyeit. 

Bepillantás a Szent János Kórház kápolnájába