Dávid Brigitta

2017. július 31., hétfő

Így születik a bolygóváros: Ernst May és a frankfurti mintalakótelepek esete

Mindig is lakótelepen laktam, így különös csodálattal adózom a hatalmas sziklaszilárd betonrengetegeknek, melyek elválaszthatatlanul egybeforrtak gyermek-és jelenkori létem emlékeivel.

Korábbi, a Napraforgó utcai mintalakótelepet bemutató írásom után ezúttal Frankfurt am Main-ra irányult figyelmem. Frankfurt am Main sok szempontból jelentős számomra történeti és építészeti vonatkozásban egyaránt. Az ötödik legnagyobb német város szülőhazája volt Goethének, Henri Nestlének és a világhírű várostervező építésznek, Ernst May-nak.

Ezúttal Ernst May lakótelep építészetét szeretném egy kicsit közelebb hozni azokhoz, akik a lakótelep szóhoz negatív jelentést társítanak. A May-féle mintalakótelepek, melyek az ún. bolygóváros koncepció megvalósulásaként születtek - hasonlóan a Napraforgó utcai változathoz, a lakás funkció mellett az esztétikum támasztotta követelményeknek is igyekeztek megfelelni. Az alábbiakban igyekszem felvázolni azokat a körülményeket, melyek életre hívták ezen modern stílusú lakóorganizmusokat.

1.kép: Ernst May: Siedlung Bruchfeldstrasse 1925-1927.

2.kép: A Bruchfeldstrasse lakótelep tetőteraszán

1.1. Kísérlet a lakásínség felszámolására

Az I. világháborút követően a vidéki munkanélküliség okán jelentősen megnőtt a városba vándorlók és letelepülők száma, így nagyszámú lakás építése vált szükségessé. A városok ekkoriban viharos gyorsasággal nőttek és fejlődtek, nemcsak építészetileg, de szociális, kulturális és politikai téren is. Ernst May frankfurti bolygóvárosai és mintalakótelepei éppen ezt a korszakot idézik fel. A német városrendező és építész építészeti alkotásai annak az építészeti reformmozgalomnak a részeként születtek, melyek elsősorban az alacsonyabb jövedelműek számára igyekeztek jobb lakókörülményeket biztosítani egy új típusú városrendezési elv nyomán. A lakóház-építészet, ahogy az archív felvételeken is látszik, szervesen összefüggött a kertépítészettel.

Az Ernst May által tervezett, 1925-30 között felépült frankfurti lakótelepek, mint az új építészet elveinek manifesztumai, őrzik ma is a méltán híres német építész emlékét. May sokrétű, városépítészet terén szerzett tapasztalatai mentén alkotta meg saját elveit; alkotásainak sokszínűsége visszatükrözi egy, a modern építészet iránt elkötelezett, ugyanakkor a szociális feladatok iránt is roppant érzékeny, alkotói vágytól fűtött, egész életében tevékeny építész alakját. A részletek gondos kidolgozásán keresztül jutott el az egész megteremtéséig, legfőképpen ezzel a sajátos vonásával járul hozzá az építészeten belül kibontakozó progresszív irányvonalhoz.

Ernst May városépítészetben meghatározó szerepére 1962-ben igen találóan mutatott rá neves kortársa, Walter Gropius, a weimari Bauhaus tervezőiskola megalapítója: „Míg mi –Ernst May pályatársai- a CIAM keretében az új építészet elveit lényegében csak papíron dolgozhattuk ki, May képes volt arra, hogy befolyását merészen ezeknek az eszméknek a megvalósítására használja fel.”[1]

A városépítészet 20. századi felvirágzásában Ernst May szerepe valóban megkérdőjelezhetetlen. A városrendező-építész célja a városok átlátható egységekre tagolása, bolygóvárosokkal történő kiegészítése és zöldterületekkel történő átszövése volt. May kettős építészeti tevékenysége tehát a városrendezés és az építészet egybeforrásának bizonyítéka: a város, mint egész és a városrészek, épületek mint részek harmóniájának megkonstruálásának még mai is élő példája.

Míg kortársai többnyire egy-egy épület megtervezése által szereztek hírnevet az építész berkeiben, addig Ernst May elsődleges célja a tömegigények színvonalas kiszolgálása volt; ezzel magyarázható leginkább, hogy munkássága kevésbé ismert kortársaiénál (Walter Gropius, Frank Lloyd Wright, Alvar Aalto, Mies van der Rohe, Breuer Marcell…)

2. A kezdetek…

Ernst May 1886.június 27-én született Frankfurt am Main-ban. A modern építészek azon első generációjához tartozott, akik minden szempontból hátat fordítottak a tradíciók regresszív hatásának. Frankfurt am Main igen jelentős történelmi színhelyként ismeretes: a volt Keleti-Frank Birodalom fővárosa, birodalmi gyűlések színhelye. 1152-től királyválasztások helyszíne, majd 1562-től itt koronázták meg a német-római császárokat. 1749-ben itt látta meg a napvilágot többek közt Goethe, illetve Henri Nestlé svájci származású gyógyszerész, vállalkozó, a Nestlé cég alapítója.

May ifjúsága idején a fókusz a város iparára tevődött át, s hamarosan teret adott az urbanizáció folyamatának a rohamos növekedésből adódóan. A belvárost mindeközben lépten-nyomon bérkaszárnyákból álló negyedek vették körül.

May építészeti tanulmányait Angliában kezdte meg 1907-ben, ahol a régimódi építészetoktatás, mely a történelmi stílusok elsajátításán alapult, nem sokat adott az ifjú építészhallgatónak. Katonai szolgálata alkalmával Darmstadt-ba került, itt találkozott Joseph Maria Olbricht-tal, a Wiener Secession művész-egyesület egyik alapító tagjával, aki 1898-ban a mozgalom kiállítási épületét is megtervezte.

2.1. Ernst May, a frankfurti bolygóvárosok atyja

May 1924-ben részt vett a Breslau (ma Wroclaw) rendezésére kiírt pályázaton. Bolygóvárosok (Trabanten) jelszót viselő pályázata ugyan díjat nem nyert, mégis felkeltette a szakma figyelmét. A város rendezésére készült tanulmánytervében és ennek alapján a breslaui régióra vonatkozó javaslatában May a városmagot övező, attól és egymástól kissé távolabb elhelyezkedő , szabad, tágas területekkel elválasztott lakónegyedek rendszerét alakította ki. Ez az ún. bolygóváros-koncepció.

1925-ben Ernst May-t Frankfurt am Main városépítési tanácsnokává nevezték ki, elsődleges feladata a város lakásépítési programjának megvalósítása volt. A 20-as évek Frankfurtját markáns kettősség jellemezte: egyfelől sokoldalú tudományos és kulturális fejlődés, másrészt egyre növekvő szociális problémák fémjelezték a város ezen korszakát. Ekkoriban települt Weimarból Dessau-ba a Walter Gropius által alapított Bauhaus (1925), majd két évvel később felépült a híres frankfurti Weissenhof Siedlung lakótelep. Ernst May ehhez a modern irányvonalat képviselő áramlathoz kívánt csatlakozni : részt vett a CIAM első kongresszusán, majd a másodiknak már ő maga volt a szervezője.

A kiskeresetűek, főként a munkásság lakásigényeinek kielégítése sürgetőnek bizonyult, akkoriban ez volt a legfőbb szociális probléma Németországban éppúgy, mint más európai ország esetében. Ekkor került napirendre tehát a szociális lakásépítés, mint közügy. A probléma megoldására elsőként Bécs tett kísérletet: 1923-től hatalmas bérlakások kezdtek épülni nagy belső udvarokkal a munkásosztály számára.

Ernst May nem a bécsi példát követi, hiszen nem csak átmeneti jelleggel kíván megoldást nyújtani az égető lakásproblémákra. Korszerű lakásokat és esztétikus lakókörnyezetet kíván teremteni. A lakáskérdés megoldását Frankfurt városrendezésének részeként kezeli.

A frankfurti mintalakótelepek kivitelezéséhez Németország különböző városaiból és más országokból szerez tehetséges szakembereket tervei megvalósításához: Ferdinand Kramer építész bútortervezőt, Fritz Jasperzt, Grete Schütte –Lihotzky belsőépítészt, a Frankfurtet Küche (frankfurti típuskonyha) tervezőjét.

3.kép: A Grete Schütte-Lihotzky által tervezett Frankfurter Küche

4.kép: A Ferdinand Kramer által tervezett asztal székekkel

5.kép: Franz Schuster-féle variálható szekrényelemek

6.kép: Adolf Meyer korszerű világítótestei

A különböző nagyságú családok számára típus-alaprajzokat készít. Valamennyi típustervre jellemzőek a nagyobb méretű lakószobából nyíló kis hálóhelységek, a a lakószobával összenyitható minimálkonyha (Frankfurter Küche) és az ülőkádas fürdőszoba. Ezek alapján érzékelhető, hogy az építész célja a belső terek racionális kihasználása, a funkciónak megfelelő elrendezés volt.

A képeken is jól látszik, hogy a May által tervezett lakótelepen egyemeletes, illetve 3-4 emeletes épületek kerültek kivitelezésre; a sorházak lakásaihoz a lakók saját kertjei csatlakoztak.

Több híresség is ellátogatott megcsodálni a Ernst May-tervezte frankfurti lakótelepeket: Aristid Maillol, Le Corbusier, Alvar Aalto, Walter Gropius és Frank Lloyd Wright is meglátogatták a frissen felépült Römerstadt lakótelepet.

6.kép: Frankfurt, Römerstadt, Hadrian Strasse

7.kép: a Römerstadt Siedlung napjainkban

8.kép: A Römerstadt Siedlung lakásaihoz saját kert csatlakozik

9.Kép: Prauenheim Siedlung napjainkban

[1] Justus Buekschmitt: Ernst May. Stuttgart, 1963. 9.

2017. június 29., csütörtök

Eltűnt idők nyomában:

az egykori Zsófia Gyermekszanatórium Balatonalmádiban

A Balaton északi partjának egyik kedvelt fürdővárosa, Balatonalmádi adott otthont egykor a Zsófia Gyermekszanatóriumnak, melyről napjainkban sajnálatos módon kevés írott forrás tesz említést. Az intézmény történetének rekonstruálásában a Veszprémi Hírlap releváns korabeli lapszámai lehetnek segítségünkre.

1.ábra: Zsófia Gyermekszanatórium, képeslap

A szanatórium megalapításában nem kisebb notabilitások vállaltak szerepet, mint Széll Kálmán, a dualizmus korának egyik legjelentősebb pénzügyminisztere és miniszterelnöke, Bezerédy Viktor miniszteri tanácsos, Pallavicini Ede őrgróf, aki neves közgazdásza és politikusa korának, valamint az Észak-Dunántúli Közművelődési Egyesület elnökeként is ismerhetjük őt. Az alapítók közt találjuk Dr. Óvári Ferenc veszprémi ügyvédet és országgyűlési képviselőt,[1] illetve Dr. Lichtenberg Kornél egyetemi magántanárt is, aki a Gyermekszanatóriumok Országos Bizottságának elnöki tisztségét is betöltötte. A szanatórium létrehozása ügyében induló mozgalomnak prominens alakja volt Dr. Fodor Oszkár egészségügyi főtanácsos és orvos, akinek szakmai tevékenysége elsősorban a gyermekgyógyászat és a balneológia területére terjedt ki. Fürdők és nyaralóhelyek című almanachjában szinte szívügyeként írt a gyermekvédelem problémáiról s azok megoldásának mielőbbi szükségességéről. Dr. Fodor Oszkárt 1910-ben az Országos Gyermekszanatórium Egyesület ügyvezető igazgatójává nevezte ki; ebbéli tisztségében sokat tett a Zsófia Gyermekszanatórium megalapításáért és felvirágoztatásáért.

A felsorolt személyek együttesen járultak hozzá az 1910.február 27-én megalakuló Zsófia Országos Szanatóriumi Egyesület létrejöttéhez; a mozgalom élére Zichy János, a Magyar Királyság vallás-és közoktatásügyi minisztere került. Az egyesület patrónusa Chotek Zsófia hercegnő, Chotkova és Wognin grófnője lett, aki 1900-tól Habsburg - Lotharingiai Ferenc Ferdinánd főherceg feleségeként Hohenzollern hercegnévé avanzsált. 1914. július 28-án férjével együtt a szarajevói merénylet áldozata lett. A hercegnőnek a Zsófia Szanatórium megalapítása ügyében folytatott mozgalomban való részvétele volt az egyetlen magyarországi szerepvállalása.

2.kép: Chotek Zsófia hercegnő, a szanatórium patrónusa

A Balatonalmádiban megalapított gyermekellátó intézmény fő célkitűzése a szegény gyermekek egészségének javítása és helyreállítása volt. A Zsófia Szanatóriumról elsőként a Veszprémi Hírlap 1910.március 6-i száma tesz említést: „A múlt vasárnap Budapesten nagy értekezlet volt a gyermekvédelem ügyében." Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök is beszédet mondott a jeles eseményen, melynek fénypontját az a döntés jelentette, mely életre hívta a Balaton vidékén felépült gyermekszanatóriumot.

A gyűlést követően számos városban és intézményben igen nagy volumenű gyűjtésbe kezdtek. Dr. Óvári Ferenc földadományért fordult a veszprémi káptalanhoz az Országos Gyermekszanatórium Egyesület részére; 1910 áprilisában 1000 négyszögöl, majd a későbbiekben még 2000 négyszögöl földterületet utaltak a gyermekszanatórium részére. A nádas egy részét felszámolták egy fürdőház kialakítása céljából, melyet csak a szanatórium kis lakói vehettek igénybe.

A gyermekszanatóriumi tanács döntése nyomán a Balatonalmádiban létesült Zsófia Gyermekszanatórium felépítésével Hoepfner Guido műépítészt bízták meg, aki többek közt részt vett Hauszmann Alajos irodájában a budavári királyi palota rekonstrukciós munkálataiban.

Széll Kálmán is méltányolta a gyermekszanatórium létesítésének ügyét, s tárgysorsjátékot engedélyezett; a sorsjegyekhez a Balatonalmádi Gyermekszanatórium Sorsjáték Irodáján keresztül lehetett hozzájutni, a Korvin tér 1. szám alatt, 1 korona fejében.

3.kép: a Zsófia Gyermekszanatórium sorsjegye

A gyermekszanatórium építési munkálataihoz 1910 októberében láttak hozzá; az építési munkálatokhoz 52 000 korona állt rendelkezésre. A Budapesti Szent Vince Egyesület 4 apácája ápolónői munkakört kapott a szanatórium falai közt, az intézmény orvosa pedig Dr. Lenkei Vilmos Dániel (vagy Dani) lett, Balatonalmádi első fürdőorvosa. A megnyitó ünnepségre 1911.július 20-án került sor. A létesítményt többször átalakították és kibővítették, a későbbiekben gyermekotthonként is működött, azonban 2005-ben elbontásra ítélték.

4.kép: a szanatórium fürdőháza képeslapon

[1] Dr. Óvári Ferenc 1893-tól kezdve szorgalmazta a Balaton északi partján egy vasúti pálya kiépítését, s előmozdítója volt több vasúti szakasz kiépítésének is.

2017. január 31., kedd

Breuer újra itthon! Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban

Évek óta nagy rajongója vagyok a "Vaszilij-székek atyjának", Breuer Marcell magyar származású építész- bútortervezőnek. Idén januárban egy régi álmom vált valóra: ezúttal nemcsak képes albumok, kiállítási katalógusok lapjain, hanem egyenesen az Iparművészeti Múzeum kiállítótermében tárultak szemem elé a méltán világhírű tervező impozáns bútordarabjai. A kiállításba lépve tekintetem nyugtalanul keresi az ikonikus Vaszilij-széket (mely elnevezéssel Breuer a Bauhaus tanára, Vaszilij Kandinszkij előtt kívánt tisztelegni. Mielőtt azonban megpillantanám, figyelmem fókuszába egy másik kultikus berendezési tárgy kerül: Breuer gránit tárgyalóasztala egyenesen az építőművész New York-i irodájából. (Állítólag 43 millió forintjába került a Magyar Államnak...).

A gránitasztal szomszédságában egymással szemben elhelyezve látható 2 különböző széktípus 3-3 darabja:a B64-es modellek 1927-ből, vele szemben pedig a Cesca Cane modellek kaptak helyet.

És az egyik dolgozószoba-enteriőr részeként rábukkanok a hőn áhított 1925-ös tervezésű, biciklikormány ihlette csővázas Vaszilij székre. A dinamikus vonalvezetésű, hajlított acélcsövekből álló konstrukció ezúttal piros ülőfelületet kapott.

Breuer mellett korának más jelentős építészei-iparművészei is helyet kaptak a kiállításban: Molnár Farkas, Fischer József, Bierbauer Virgil, Kozma Lajos, Kaesz Gyula, Wagner László és Molnár Zsuzsanna egy-egy bútora, belső tér-részletei mind meghatározták a 20.századi építészet és iparművészet sajátos formavilágát.