Ezen bejegyzés a mai, Zugligeti úti sétám nyomán született. A budai hegyvidék talán legszebb templomépületét sikerült ma szemügyre vennem-egyelőre csak kívülről.
Ahogy azt a templom kerítésére kifüggesztett molinó hirdeti, idén ünnepli fennállásának 100.évfordulóját a Zugligeti Szent Család Plébániatemplom. A neoromán stílusú, Hültl Dezső tervei nyomán megvalósult építészeti produktum építési munkálatai 1913-ban vették kezdetüket.
A hatalmas telek helyén egykor a pálos szerzetesek kolostora állott, mely azonban elpusztult a török megszállás következtében. Megmaradt köveiből Kalmárffy Ignác, Pest város bírája megépíttette a Ferenchalmi kápolnát 1818-22 közt.
1822-ben a telekhez kapcsolódva épült meg a Laszkovszky-major, mely 1849-ben néhány napig Görgey főhadiszállásaként szolgált.
1901 decemberében a hatalmas birtokot az Angolkisasszonyok Budapesti Rendháza vásárolta meg a Laszkovszky-család utolsó tagjától, Hegyessy Flórától.
Vaszary Kolos hercegprímás jóvoltából kaptak engedélyt az éppen itt nyaraló rend tagjai, hogy "fél-nyilvánossági joggal bíró" kápolnát alapítsanak itt. Templomokat ez időben csak Krisztinavárosban, a Vízivárosban és a Tabánban találunk.
Mikor 1900-ban megindult a környéken a fogaskerekű.és villamosközlekedés, sok hívő érkezett ide, ami hamar nyilvánvalóvá tette a kis kápolna szűkösségét.
Ezért 1907-ben a hercegprímás Rómához fordult egy templom és egy hozzá kapcsolódó internátus építése ügyében. Almásy Mária rendfőnöknő a Székesfőváros Tekintetes Tanácsához és a Magyar Vallásalaphoz fordult adományokért; a két szervezet együttesen hatalmas összeggel járult hozzá a kivitelezés költségeihez. Az iskola-és zárdaépület csak jóval később, 1926-ban készült el.
1970-ban vált önálló plébániává az 50-es évek államosítását követően.
