Tuberkulózis és formatervezés 1. rész: Alvar Aalto és a Paimio-kúraszék

 

1.kép: az Alvaar és Aino Aalto által tervezett Paimio "41"-szék 
1931-32

A 20. század elején a modernista építészettel összhangban újfajta típusbútorok születtek a Bauhaus s a funkcionalista esztétika jegyében, melyeknek  tervezői közt megtaláljuk Breuer Marcelt, Le Corbusiert,  Mies van der Rohe-t, illetve a finn modern építészet egyik vezéralakját, Alvar Aalto-t.  

A modern lakóépületek lakói számára, a szabad levegőn való komfortos pihenés céljára számos fekvő - illetve ülőalkalmatosság készült, melyeket neves európai bútorgyártó vállalatok-köztük a Gebrüder Thonet és a  Jacob & Josef Kohn - elérhető áron kínáltak a széles néprétegeknek. 

2.kép: A davosi Berghotel Schatzalp szanatórium betegei 
hajlított fából készült pihenőszékükön a fekvőkúra idején

A 18-19. században divatos pihenőszékek,  szófák,  chaise-longues - ok (ejtsd: tʃeɪsˈlaʊndʒ)  kialakításukat tekintve az antik  görög, etruszk, római forma-és stílusvilágot követték, ám a 20. században a bútortervezésben már sokkal nagyobb szerep jutott az egyéni szükségletekhez igazodó ergonomikus megközelítésmódnak,  s a funkcionalista esztétikának. 

Az olcsón előállítható, eleinte hajlított bükkfából készült pihenőszékek hamar kiterjedt felvevőpiacra leltek, s nem volt szokatlan kuratív célú alkalmazásuk sem. A tbc-szanatóriumok számára  mind bel-, mind pedig kültéri használatra készültek ilyen állítható hát-kar-és lábtámlás pihenőalkalmatosságok, melyek a napfényen, szabad levegőn való tartózkodásra épülő fekvőkúrákhoz biztosítottak megfelelő kényelmet. Ezek a “kúraszékek”, melyekről Thomas Mann Varázshegy című regényében is olvashatunk, kialakításukban a betegek antropometriai követelményeihez, azaz testméretükhöz és mozgástartományukhoz igazodtak, valamint segítették a könnyed légzést. Ezen kívül nagyon fontos szempont volt előállításuk során, hogy alaposan tisztíthatóak és fertőtleníthetőek legyenek. 

A 20. század első felében azonban Breuer Marcel, Le Corbusier, Mies van der Rohe és Alvar Aalto ekonomikus és formalista szempontok mentén újragondolták a pihenőszék fogalmát, mely egyre szélesebb körben vált elterjedtté. 1929 és 1933 közt Alvar Aalto saját tervezésű, funkcionalista fekvőszéket tervezett a finnországi Paimio szanatórium tüdőbetegei számára, melyhez behatóan tanulmányozta a tuberkulózisos betegek sajátos igényeit.

3.kép: Le Cobusier "LC4" pihenőszéke
1928

 

4. kép: Ludwig Mies van der Rohe "MR Chaise Lounge" pihenőszéke

1931

Az Aalto által megálmodott székítpus egy olyan kúraszék volt, melyet beltéri használatra, a szanatóriumban kialakított közösségi kúracsarnokokba szánt. Finnországban ugyanis a szélsőséges éghajlati sajátosságok miatt az emberek, így a tüdőbetegek is kevesebb időt töltöttek a szabad levegőn a fekvőkúrák alkalmával , mint az enyhébb éghajlatú országokban. Mivel a beltéri fekvőkúra időtartama átlagosan 2 órát vett igénybe, így Aalto nem érezte szükségszerűnek, hogy lábtámasszal lássa el pihenőszékét.

Mivel Aalto tudatában volt annak, hogy a tuberkulózis egyik tünete a periodikusan jelentkező izzadás, a szék háttámlájának 110 fokos dőlésszöge megkönnyítette a tüdőbetegek légzését, s  a háttámla felső részén lévő nyaki ív lehetővé tette, hogy szellőzni tudjon a beteg nyaka. A kartámasz íves szerkezete stabil fogást biztosított a legyengült betegek számára, megkönnyítve a székből való felkelést. 

Bár Aalto nem volt tagja a dessaui Bauhaus-iskolának, mégis szoros baráti és munkatársi viszonyt ápolt az iskola tanáraival, köztük a pécsi születési Breuer Marcellel, illetve Moholy-Nagy Lászlóval, akiknek széleskörű alkotótevékenysége rendkívüli hatást gyakorolt a finn építész-és formatervezőre. Aalto maga is jelentős hatással volt pályatársaira, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy  Breuer Marcell, aki 1925 és 1928 közt a dessaui Bauhaus-iskola bútorműhelyét vezette, az Isokon számára tervezett “Long chair” pihenőfotelét Aaalto rétegelt lemezekből álló bútorai ihlették. 

                                             5.kép:  Breuer Marcel "Wassily" csővázas széke
                                                                                           1925

                    6. kép: Breuer Marcel "Isokon Lounge (Long) Chair"                              hajlított  nyírfalemezekből készült széke

                                                                       1936

Alvar Aalto-nak a Paimio szanatórium számára tervezett karosszékét viszont Breuer Marcell Wassily-székének formavilága ihlette. Az Aalto által tervezett, Paimio-székként elhíresült karosszék  formáját két zárt hurkot alkotó nyír  laminált lemez adja,  melyek közt egy vékony, hajlított, szintén rétegelt lemez alkotja az ülő -ill. háttámla részt. A betegek ebben a karosszékben olyan ülőhelyzetet tudtak felvenni, mely megkönnyítette számukra a légzést. 

A hajíltott fából készült Paimio-szék népszerűségét mutatja, hogy a kuratív környezet mellett az otthonok világának egyik meghatározó designbútorává nőtte ki magát. 

7. kép: Az Aalto-házaspár által tervezett Paimio-kúraszékek a szanatórium pihenőcsarnokában