Hűsítő COOLturális csobbanás a Szentendrei MűvészetMalomban: kiállítás-értékelőm az Európai Iskola- Veszélyes csillagzat alatt című kiállításról

 

Július 28-ig hiánypótló kiállításnak ad otthont a Ferenczy Múzeumi Centrum tagintézményeként működő MűvészetMalom: az Európai Iskola-Veszélyes csillagzat alatt című tárlat igazi felüdülést, ugyanakkor elmélyült ismerkedést is jelent a 20. század egyik legjelentősebb magyarországi művészcsoportjának alkotói és szellemi tevékenységével. 

Jómagam egyetemi tanulmányaim kapcsán, Kállay Ernő művészettörténész, esztéta, művészeti író és műkritikus írásain keresztül ismertem meg az iskola kialakulásának eszmei hátterét, egy-egy jelentősebb alkotójának munkásságát, ám ez a kiállítás volt az, ami egészében engedi láttatni ennek az európai jelentőségű csoportosulásnak a munkásságát.

Hirdetőoszlop a MűvészetMalom belső udvarán

Noha egy rendkívül nagy volumenű vállalkozásnak tekinthető a kiállítás koncepciójának megalkotása a kurátorok ( Bodonyi Emőke, Pataki Gábor, Árvai Mária, Hornyik Sándor, Passuth Krisztina, Várkonyi György) részéről, ám így sem jutott elegendő  tér bemutatni több, az iskola megalakulásában és működésében, majd újbóli feltámasztásában jelentős szerepet játszó szereplő munkásságát. Itt többek közt olyan prominens személyekre gondolok, mint Kállai Ernő, vagy Levendel László tüdőgyógyász , aki az Európai Iskola több művészének  kezelőorvosaként, barátjaként,  művészetpártolójaként és műgyűjtőjeként támogatta a progresszív művészeti törekvéseket.

Csoportkép az Európai iskola első klinikai kiállításáról, 

Rusznyák Klinika

1947. február 2. 

E hiányosságtól eltekintve egy rendkívül átfogó képet ad a tárlat a modern magyar képzőművészet rövid ideig, csupán 1945-48 közt fennálló, ám annál jelentősebb művészcsoportjáról, mely a későbbi generációkra is szignifikáns hatást gyakorolt. A kiállítás  több szempontból is kötődik Szentendréhez, mivel az Európai iskola több tagja is a Duna-parti kisvárosban élt és alkotott, köztük Vajda Lajos, Czóbel Béla, Barcsay Jenő,  Korniss Dezső, Deim Pál, Ámos Imre vagy Anna Margit.

Anna Margit: Fej (1946) 

Az Európai Iskola névre keresztelt művészcsoportot nem képzőművészek, hanem filozófusok, írók, költők, esztéták, kritikusok és orvosok hozták létre. Megalakulásában, a csoportkohézió megteremtésében rendkívüli  szerepet vállalt Kállai Ernő, aki 15 évnyi németországi tartózkodás után hazatért, s számos írást tett közzé, hogy kirántsa hazai művészeti életünket a passzivitás és a konzervativizmus béklyói közül. 1935 után az egyre inkább jobbra tolódó magyar kultúrpolitika, a Római Iskola és a modoros állami-egyházi modernkedés uralma ellenére Kállai megőrizte a 20-as évek európai forgatagában kialakult eszményeit. Felkutatta a műtermeikben magányosan meghúzódó, megélhetési és kiállítási nehézségekkel küzdő művészeket s minden lehetséges módon igyekezett támogatni őket.  Egyéni és csoportos kiállításokat rendezett számukra az Ernst Múzeumban, a Tamás Galériában, az Alkotás Művészházban. Ő fedezte fel a teljesség igénye nélkül Czóbel Béla,  Egry József, Gadányi Jenő, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Barcsay Jenő, Berény Róbert  munkásságát, s ő látta meg Vajda Lajos jelentőségét.  Elsőként járt Ámos Imre, Anna Margit, s Lossonczy Tamás műtermében.

Lossonczy Tamás: Ütközések (1947-48)

Kállainak számos írása jelent meg a Magyar Művészetben, a kommunista Gondolatban, a Fejtő Ferenc és József Attila által szerkesztett Szép Szóban, valamint rendszeres munkatársa volt a progresszivitása miatt betiltott Korunk Szava lapnak. 1944-ig a legnagyobb pesti napilap, a Pester Lloyd művészeti rovatvezetője volt. Írói zsenialitása mellett kiváló előadó hírében állt, mivel képes volt a tájékoztatlan nagyközönséggel megértetni s olykor még elfogadtatni is a kortárs művészeti alkotásokat és szándékokat. Miként Bálint Endre írt róla egykor: „Kállai munkáját a művészek egy része már régen missziós munkának tudta. Főleg azok, akiket művészi érzékenységük vezetett Kállaihoz, szerepének és jelentőségének megérrtéséhez. És most a közönség egy része is odatalált a művészethez, s ebben nem csekély része van Kállainak.”  Kállai 1946-ban személyesen is csatlakozott az Európai Iskolához Mezei Árpáddal, Pán Imrével s Gegessi Kis Pállal együtt. 

Jakovits József és Vajda Júlia kiállításának plakátja.

Az Európai Iskola XXXVI. kiállítása

Az Európai Iskola - Veszélyes csillagzat alatt című kiállítás mintegy szintézise a korszak nonfiguratív formanyelvi törekvéseinek, s egyben kísérlet arra, hogy beillessze azokat a 20. századi magyar képzőművészet folytonosságába.  Az Európai Iskola indulása egybeesett egy tragikus korszakot lezáró pillanattal, a második világháború végével. Életrehívói ebben az új élethelyzetben nemcsak a művészet új szerepét kísérelték meg értelmezni, hanem az alapjaiban megkérdőjeleződött európai kultúra elé tornyosuló feladatokat és kihívásokat. Célkitűzésüket az alábbi kérdésen keresztül fogalmazták meg: „Mindenkinek el kell döntenie Kr.u. 1945-ben, hogy jogosan viseli-e azt a megjelölést: európai ember.”  Ehhez a filozófiai alapgondolathoz csatlakoztak olyan képzőművészek, akik a két világháború közt nem folytathattak alkotói tevékenységet. Az Európai Iskola egyszerre képviselte az addig marginalizált modernebb irányzatokat, valamint az új, szürrealista törekvéseket. Fennállásának mindössze három éve alatt rendkívüli mennyiségű kiállítással, kiadvánnyal, ismeretterjesztő célú előadással kívánta megismertetni a nagyközönséggel az európai művészet új irányzatait s irodalmát, miközben igyekezett szoros kapcsolatot létesíteni a nyugat-és közép-európai szürrealista mozgalmakkal.

Vajda Júlia: Lidérc kígyóval (1946)

A MűvészetMalom kiállítási épületének bejáratát ponyva fedi, a kapu felett az Üllői út 11-13. házszám látható. Az Európai Iskola székhelye ugyanis éppen ennek, a ma is álló épületnek az első emeletén volt. Itt nemcsak az iskola jeles képviselőinek alkotásai kerültek kiállításra, hanem Paul Klee, vagy a COBra –csoport műveivel is találkozhattak az érdeklődők. Az Iskolához újabb és újabb prominens személyek csatlakoztak, köztük Rozsda Endre, Vilt Tibor, Szántó Piroska, és sokan mások, akik a konstruktivizmus ill. az École de Paris (Párizsi Iskola) hazai képviselői voltak, s művészetükkel hidat képeztek a magyar és modern európai művészet közt.

Kiállítás-részlet, szemben Korniss Dezső: Tücsöklakodalom című képe

Számomra újdonságnak számítottak Corneille kiállított művei, köztük a The Way of the Philosopher, vagy az 1974-re keltezhető  Kakaskukorékolás.  Ugyanígy újdonságként hatottak rám Marton Ervin tus-és tollrajzai.

Egy örök kedvencem, Korniss Dezső Tücsöklakodalom című alkotása is méltó helyet kapott a kiállításban, ezt legutóbb  néhány éve  a Magyar Nemzeti Galéria Vajda Lajos és Korniss Dezső életmű-kiállításán csodálhatta meg a közönség. Jakovits József, akinek híres Napóra című köztéri szobra látható az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben, a szentendrei szürrealisták jóvoltából ismerkedett meg az avantgard művészeti törekvésekkel, melynek ő maga is jelentős képviselője lett, méghozzá úgy, hogy a népművészet és a primitív művészet elemeit elegyítette a modern formákkal. Jakovits egy síremléktervet is készített fából Vajda Lajosnak, mely a Bagoly címet viseli, s formai szempontból Henry Moore szürrealista szobrait idézi, ugyanakkor Vajda konstruktív-szürrealista formanyelvét is felidézi. Ezen túl a  kiállítás anyagát gazdagítja Jakovits Hitlert formáló, szürrealista, lakkozott gipszből készült szobra.

Rozsda Endre és Martyn Ferenc nagyméretű vásznai is említésre méltóak, miként Bokros Birman Dezső és Vilt Tibor plasztikái.

Vilt Tibor: Figura székkel (Búcsú) 1947.

Az emeleten Bálint Endre világháborús borzalmakat felidéző linómetszetei előtt is hosszabban elidőztem, Bergen-Belsen-sorozata mélyen mgindító volt, főként egyik, egy anyát s meg nem született magzatát ábrázoló metszet. Hasonlóan felkavaróak voltak Ámos Imre művei, köztük a Végítélet, a Síró Angyal és az Apokalipszis. Ebbe a tragikus sorozatba illeszkednek Martyn Ferenc tusrajzai, köztük A fasizmus szörnyetegei-sorozat itt bemutatott darabjai.

Ámos Imre: Apokalipszis (1944) 

A teljesség igénye nélkül idéztem fel a kiállításon bemutatott alkotókat s műveiket; aki mélyebben s összefüggéseiben szeretné látni az Európai Iskola alkotóinak valamennyi művét, tekintse meg maga is ezt a kiállítást, s értékelje a bemutatott tételeket a saját maga erkölcsi és esztétikai értékítéletén keresztül!